Felismerés

Barátommá vált a szél, vele könnyebb,
ábrándjaim közt hintaszékbe ringat,
olykor megnevettet, olykor megríkat,
s olykor letörli arcomról a könnyet.

Mindenem az a tekintet, az a szem,
az a kitörölhetetlen pillanat,
ami szívem mélyén mindig itt marad,
feledni Őt nem akarom soha sem.

Félidőbe torkolló vágyakozás
reménykedő húrjain már dal fakad,
s nem hiábavaló a várakozás,

mert zabolátlan éj csendjében szabad
a test és a lélek, nincs tiltakozás,
most már felismersz, s felismered magad.