Úgy kering orromban gyermekeim illata,
Ahogy elmémben teszi azt ölelésük tudata.
Reggeli ragyogásban taposnak hátba,
A késői homályban is másznak a padlásra.
Esti mosdatásban loccsantanak arcon,
Közben elmélázok egy-egy karon ülő karcon.
Göncölszekér szemükkel hűsítik a nyarat,
Ezernyi kacatból is mívelnek aranyat.
Hát itt vannak ők nekem, itt e világon,
Olyannak tűnnek, mint két rügy egy ágon.
Istennel közös munkánk folytonos féltésük,
S anyjukkal közös múltunk cingár nevetésük.
3 hozzászólás
Legszebb dolog mit kaphattál az élettől. gyermekeidben élsz tovább. Nagyon szép gondolatot dolgoztál fel remek versben. Élmény volt olvasni. Éva
Köszönöm Éva és Kata!!
Kedves Csaba!
Kedves tartalmú versed nagyon tetszik, szeretettel gratulálok.
Kata