Csokor virág
Mind egy szálig letépve,
hangtalan fájdalmuk
-száraz föld zenéje-
árad mint sötét
illat,
mert halálra ítélt
tikkadt
szirmaikból
utolsó leheletként
sír a sóhaj: éltem
virág voltam,
itt nyugszom előtted
holtan.
Csokor virág
By fefo
7 hozzászólás
Szinte hallom a hangjukat, nekem is fáj a gondolat. Magával ragadt a versed, elismerésem elnyerted. (már ha érdekel :D)
Ó hogyne érdekelne, nagynis jólesett! Ráadásul milyen kedves, még a hozzászólásban is hiozod a rímeket
Köszönöm fefo
Ígértem, itt vagyok. És örülök, hogy itt vagyok! Ez az első, amit tőled olvasok, de nem az utplsó, már lépek is a következőhöz… mert ezek után muszáj. Nagyon jó!!!! Értem már, amit a formai alakítással kapcsolatban írtál, ez neked nagyon megy. Rendkívül dallamos, a tartalomhoz méltóan lüktet. Nekem elsőre mint egy sírfelirat, ahol a virág sírjára tesznek virágot.
Gratulálok!!
Szia fefo!
nagyon szép gondolat szép formában csodálatos költöi eszközök használatávalez vagy te!
Gratulálok! nagyon mély lelki gondolat4
és valoban el kell gondolkodni rajt.
Gyönyörű vers.
Szeretettel: marica
Szia!
A vers külső alakja számomra inkább egy vázáéhoz hasonlatos, ami köztudottan a virágok koporsója. A tartalma pedig egyértelmű.
Gratulálok.
Üdv.
Formailag, tartalmilag szinvonalas, szép vers!:) Gratulálok!:)