Egyszer el kell mondanom, mindegy, kinek.
Az ihlet jó alkalom, s verssel fizet.
Egyszer meg kell vallanom minden hibát,
hogy ritkán és kapkodva ölellek át,
hogy az Írás hiába, hazug a szó,
a türelmes szeretet szentnek való,
hogy a jövőbe nézve megrettenek,
hogy gyáván és erőtlen fogom kezed,
és úgy érzem, elfutnék, s nem tehetem,
hát, ennyiből áll az én szeretetem,
hogy harag lakik bennem, rút és konok,
és Téged ér minden, ha vagdalkozok,
hogy fáraszt a készenlét, s dühít a kór,
hogy eltéphetetlen a köldökzsinór,
hogy ha hiszek is, nehéz, s fáj, napra nap,
hogy tudom, ki voltál, és így lássalak,
és nem bántanálak, mégis megteszem,
s mindig sikerül magam felmentenem.
Egyszer el kell mondanom, mindegy, kinek.
Az ihlet jó alkalom, s verssel fizet.
2 hozzászólás
Szia Netelka!
Nagyon tetszik a versed felépítése, a keretbe zárt egyetlen mondat.
Ötletesnek tartom, a tartalom pedig mély, elgondolkodtató. Amikor elkezdtem olvasni, már akkor beugrott, hogy van egy versem, amiben ez áll:
"Versbe bújok, hogy ne fázzak…".
Azért jutott eszembe, mert a vers mindenre alkalmas. A legjobb gyógyír, ezen kívül számtalan dologra jó.
Akár egy gyónásra is.
Örömmel olvastalak. Magas színvonalon műveled a költészetet.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Netelka!
Nagyon jó a vers felépítése. Ahogy a nyugodt, tényszerű megállapításból emelkedik, szinte a "dühkitörésig" fokozódik nem kis önostorozással, majd csillapodik a végére. A nyugvópont megegyezik az indítás semleges érzelmi töltésével.
Üdv: Kati