Könnyű, fehér ruhában
***
Ignotus Pálnak
1
Mindent, mi nem ennivaló,
megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
s hogy egyremegy, szappangolyó
vagy égbolt van fölöttem.
2
És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.
3
Nem szeretnek a gazdagok,
mig élek ily szegényen.
Szegényeket sem izgatok,
nem állok én vigasznak ott,
ahol szeretni szégyen.
4
Megalkotom szerelmemet…
Égitestem a lábam:
elindulok az istenek
ellen – a szívem nem remeg –
könnyű, fehér ruhában.
***
Írta: József Attila 1937. jún.
***
***
Im leichtem weißes Kleid
***
Zu Ignotus Paul
1
Alles, was nicht zu essen ist,
gekaut hab' und ausgespuckt.
Ich weiß es selbst, was mir gut ist,
ist gleich, ob Seifenblase ist
oder der Himmel runterguckt.
2
Und ich weiß, wie ein kleines Kind,
nur glücklich, wer spielen kann.
Ich kenne viele Spiele blind,
die Wahrheit ist weg, wie der Wind
nur die Zeit bleibt als Buhmann.
3
Erschaffe mein Liebesleben,
der Gehilfe ist mein Fuß:
Gehe den Göttern entgegen
ohne Angst, und kein Herz beben
im hell Weißes Kleid.
4
Erschaffe mein Liebesleben,
an den Füßen, ohne Leid:
Gehe den Göttern entgegen
ohne Angst, und kein Herz beben
im leichtem, hell Weißes Kleid.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni