Vajon mitől

Nézd, hogy reszket az a falevél!
Vajon mitől fél, mitől retteg?
Valami rosszat álmodott tán?
Mit gondolsz, a rejtélyt megfejtem?

Itt lent oly puha, jó lenne a
bársony mohán mezítláb járni!
Ott fent fellegek forronganak,
mért lenne jó csatát megvárni?

Most változik a világ, de van,
ami nem, mert mély gyökeret vert.
Vagy netalán mégis lesz esély
hogy kioldjuk azt a hevedert?

Nézd, már csak egy levél maradt fent,
ő is már szikkadt, száradt, sorvadt.
Lassan lehullik ő is végleg,
többi már talán el is porladt.

Már rám telepedett a vénség,
búsan hegedül a fülembe.
De csendesül, megnyugszik a föld
lassan, egyenletes ütemben.