Összerezzent az utca.
Kiléptem.
Miért? – kérdeztem tőle,
de néma és dőre volt,
vele együtt rezzent össze a Hold.
Rettenet járta táncát a fákon.
Megálltam,
de zendült ellenem a járda,
a kövek hangosan nyávogtak
a pazar látványra.
A házak összeborultak.
Füleltem,
és a pillérek dúdoltak egy talányt,
a szellők hátán Kundera üvölt,
a lét elviselhetetlenül könnyűvé vált.
7 hozzászólás
Remek. Filmszerű nekem. Művészi. (Üdv: ÁE)
–
Ui.: aktualitása miatt eszembe juttatta a földrengést (is).
Kedves csiszkovics!
Sikerült az eseményeket…a földrengést…
nagyon reálisan kifejezned!
Szinte hallani ahogy:
"de zendült ellenem a járda,
a kövek hangosan nyávogtak
a pazar látványra."
Gratulálok:sailor
Boldog új 2021 et!
Kedves Csiszkovics!
Versed az éjben többször elolvastam, nagyon
tetszett, s tetszik mind gondolatisága, mind
érzelmi szövése a szavaknak!
Kívánom, hogy sok szépet tudj írni a mi
örömünkre, örvendve szíved, s elméd
művészi értékének ami e versedből
Igazán látszik számomra!
Kívánok sok szépet és jót a mindennapokhoz!
Sok erőt az elviselhetetlennek tűnő
élethelyzetekhez, mit formálj ilyen
szép versekké mint ez is!
Szeretettel üdvözöllek Téged! Zoltán Kaposvárról 🙂
Nekem is a földrengés jutott eszembe versedről, kedves Csiszkovics.
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: gleam
Be kell valljam nektek, a rengésnél korábbi. Örülök, ha tetszik! 🙃
Ho-Ho kérem, akkor jól gondoltam,hogy ez lelki rengés volt ……
Nagyon jól írsz, tetszik ez a stílus.
Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Jóval korábbi a vers, de a “rengés” az állandó. 😄