Hideg, téli nap, fagyos kezek,
Remegve tesznek keresztet.
Ami egykor, lángolva égett,
Annak, egy emberként vetnek véget!
Reményik picike tüzei,
Trianon hűvös emlékei,
Márai kemény szavai:
"Testvért testvér elad" – szóltak így.
"Ez van", s te nem tettél ellene!
Hagytad, hogy hite elvesszen
Sok szerencsétlen embernek:
Ki még akart EGY nemzetet.
Hiába voltunk magyarok,
Pénztől nem lettünk szabadok!
Mi sem. Te sem. Mind rabok vagyunk.
Hasunkért adtuk el országunk!
Nemzetnek nevezzem-e ezt?
Vagy szervezett embertengernek?
Kik remegve tesznek keresztet,
Az ellen mi egykor lángolva égett!
2 hozzászólás
Tetszett a verset, de az utolsó szakaszt nemigen értem.
Gondolom az utolsó versszak első két sorával van a gond… 🙂
Megpróbáltam elkülöníteni a nemezetet azoktól az emberektől akik csak szervezetten működnek együtt és káényszerből élnek egymástól, remélem így már világosabb, bocsánat, hogy nem találtam rá jobb kifejezést :), köszönöm a hozzászólást! Üdv.: Nati