Szentessy Gyula: Kirándulás / Ausflug

Ezüst sátrát a nap kibontá,
Csodás fényében állt felettünk,
Ragyogó, tiszta nyár-idő volt
Mikor a zugligetbe mentünk.

Karöltve jártunk össze-vissza
Az ismeretlen rengetegben,
Titkos madárdal visszacsendült
Szívedben és az én szivemben.

Kifárasztott az út. — Leültünk
Egy észrevétlen enyhe zugba,
Fehér virág hullt ránk a fáról
Fejünket lassan elborítva.

Fehér virág hullt ránk a fáról,
A lelkünk megtelt illatárral
S a távolból felénk csapongó
Édes keringő dallamával.

Azóta mindig újra csendül
Szivemben egy vidám keringő:
— A megtalált csók víg regéje
S az elveszített csipkekendő.

Szentessy Gyula 1870 – 1905

Ausflug.

Die Sonne hat ein Zelt geöffnet,
über uns stand ein glänzendes Licht,
es war ein heller, klarer Sommer,
als wir in den Hein gingen heimlich.

Hand in Hand hin und her gegangen
in der uns unbekannten Urwald,
ein geheimes Vogellied lauschend,
an unseren Herzen zugesandt.

Müde geworden. – Wir setzten uns
in einem unscheinbaren Versteck,
weisse Blume fiel vom Baum runter
langsam unsere Köpfe bedeckt.

Weisse Blume fiel vom Baum runter,
unsere Seele war voller Duft
aus der Ferne flatterte entgegen
einer Walzer Melodie in Luft.

Seitdem höre ich immer wieder
ein fröhlicher Walzer im Herzen:
– Das Aroma des heimlichen Kusses
d’ Verlust von Spitzentuch verschmerzen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni