A nap
Elmélkedem, gondolkozom,
Órákon át kicsiny szobámban,
Mialatt fényt hullat reám
S emészti életét a lámpa.
E fényt a nap adja neki,
Mely immár nem lobog az égen,
A nap, mely jót tesz akkor is,
Mikor leszállt pihenni régen.
Lelkemnek tiszta lángjai,
Ha én már pihenőre szálltam:
Fogtok-e ti ragyogni majd?
Túlélitek-e hamvadásom?
S mint napsugárt a lámpafény
Szobámban új életre kelti:
Poromból, a halál után,
Fog-e új élet fénye kelni?
Lesz-e egy-egy rokonkebel,
Kire e fény hint hű világot?
Ki megtalálja benne majd
És üdvözli a napvilágot?
Fehér Géza: 1873
Die Sonne
Ich spekuliere und denke nach
im kleinen Zimmer stundenlang,
während das Licht lässt auf mich strahlen,
das kleine Lampenlicht im Gang.
Dieses Licht gibt ihm der Sonne, die
nicht mehr oben im Luftvolumen,
die Sonne, die Gutes tut, auch wenn
schon lange Zeit ist am Ausruhen.
Die reinen Flammen meiner Seele,
wenn mich an ausruhen begab:
werdet die jemals auch so glänzen,
nach der Einäscherung am Grab?
’d wie den Sonnenstrahl das Lampenlicht
bringt neues Leben in mein Zimmer:
aus meinem Staub, nach meinem Tod, wird
das Licht des Lebens noch Flimmern?
Gibt es einer Verwandte-Seele,
wem, dass Licht eine treue Welt weist?
Wer darin die Sonne findet
und begrüsst auch den Sonnenschein?
Fordította: Mucsi Antal-Tón
2 hozzászólás
Gratulálok
remek versedhez,
elismeréssel, tisztelettel.
jó egészséget kívánok.
Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa az olvasást…üdv Tóni…