Herbstnacht
Als ich, ein Kind, am Strome ging,
Wie ich da fest am Glauben hing,
Wenn ich den Wellen Blumen gab,
So zögen sie zum Meer hinab.
Nun hält die schwarz verhüllte Nacht
Erschauernd auf den Wäldern Wacht,
Weil bald der Winter, kalt und still,
Doch tödlich mit ihr ringen will.
Schon rauscht und wogt das weite Land
Geschüttelt von des Sturmes Hand,
Es braust von Wald zu Wald hinauf
Entlang des Flusses wildem Lauf.
Da schwimmt es auf den Wassern her,
Wie ein ertrunknes Völkerheer
Schwimmt Leich' an Leiche, Blatt an Blatt,
Was schon der Streit verschlungen hat.
Das ist das tote Sommergrün,
Das zieht zum fernen Weltmeer hin
Ade, ade, du zarte Schar,
Die meines Herzens Freude war!
Sing's in die Niedrung, dunkle Flut:
Hier oben glimmt ein heisses Blut,
Wie Heidefeuer einsam glüht,
An dem die Welt vorüber zieht
Gottfried Keller 1819 – 1890
Őszi éjszaka
Folyó vízénél gyermekként
Eszemben egy gondolat élt,
Ha virágot dobok belé,
Sodrodik az tenger felé.
De most fekete éjszakán
Erdőben borzongok, s látván,
Hogy nemsoká megjő a tél,
S halált hoz – lelkem mégse fél.
Zúgnak, hullámzanak a fák,
Vihar kezei mind rázzák,
A szél rohan erdőkön át,
Folyón is kelt szörnyű tusát.
A vizükön ott viszik most,
Mint háborúban hullt harcost,
Hullaként a lehullt levélt,
Mint vízen úszó szemfedélt.
A nyárnak zöldje mind halott,
De így is tengerbe jutott.
Isten véled, sok hullt levél,
Szívem vágya szerint men(t)él!
Dalolj sötét ár, s mélybe térj:
De itt fenn izzik, s forr a vér,
Elhagyott tűz mezőn odább –
Az élet megy útján tovább…
Szalki Bernáth Attila
6 hozzászólás
Én az eredeti Ab Ab rímmel fordítottam, te pedig Aa Bb -vel habár a fordítás így is tetszik…üdv Tóni…
Kedves Attila, tudom azt, hogy nagyon keveset tudok, de mennél többet tanultam, annál jobban láttam, hogy milyen keveset tudok. Ignácbácsi, a nevelő apám, aki a kilenc gyermeke mellé engem befogadott a családba egy egyszerű öreg parasztember volt, és ő mondta mindig, tanuld meg Antikám, ha egy köcsög tele van tejjel, akkor, amit még bele akarsz tölteni, az mind mellé folyik. (gyerekkoromban Köcsög volt a csúfnevem). Megtanultam, ezért is éltem és írtam is mindig Móra Ferenc idézetével: „Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek.”…üdv Tóni…
Keller versének minden sora négy jambuszból u – rövid hosszú szótagból áll,
így minden sor ti tá végződik.
Nézd meg fordításodat, a 24 sorból hány végződik így, jambusszal!!!
Az a probléma Tóni, hogy ösztönösen és nem tudatosan fordítasz!
Mit mondott Lenin: Tanulni, tanulni és tanulni…Sajnos, ehhez nem fúlik a fogad.
De hidd el, nem rád, hanem érted haragszom.
Igényes és szép fordítás- versedhez szeretettel
gratulálok!
Tetszett!
Szép napokat, jó egészséget
kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm.Mindent lehetséges jót kíván Attila
Kedves Tóni!
A versnek is van ritmusa – ha nem is olya sokféle – mint a zenének.
Valaha doboltál.
Most az javaslom – ha nincs dobkészlet otthon – az asztal felülete legyen
a dob, és egy fém tányér az asztalon a cintányér. Bal kézben egy
fakanállal vagy pálcával üsd a rövid szótagokat az asztalra, jobb kézzel a
fém tányérra a hosszú szótagokat.Ebben versben
ti tá ti tá ti tá ti tá
Egyszer át kell szakadni a gátnak, s rá fogsz érezni a versek ritmusára!
Üdvözöl Attila