Csendek sóhajain mutatod utam,
mikor a délután esthomályba vész,
lépdelek mint az idő, oly súlytalan.
Bennem lüktet a vér, amely felidéz
sorokat, áramlását az ihletnek,
elevenülve e vers mint századok
hajnala, miben minden múlt feldereng,
mint szívemben a szó. Betűnként ragyog
az ábrándokká lett, kihunyt feledés
gyomlálva azt, mit az elme elveszít.
Minden szó nem maradhat hű késztetés,
ha születik egy vers, melynek titkait
ugyan ki érti? Ilyen lett e szonett,
s nincs érdemem, csak vezetett az ihlet.
12 hozzászólás
Ilyen az ihlet, jól megírtad. Nagyon találóak a költői képeid, gratulálok, barátsággal: Madár
Kedves Madár!
Örülök jöttödnek, s hogy olvastad egyszerű művemet
s találtál benne némi értéket!
Kívánok Neked a mindennapokhoz szépeket, s meghitt
szívet, hogy találj értéket minden jóban, hogy tudj
örvendeni életed napjaiban!
Szeretettel üdvözöllek Téged és a családodat is!
Zoltán Kaposvárról!
Kedves Zoltán!
"ugyan ki érti? Ilyen lett e szonett,
s nincs érdemem, csak vezetett az ihlet."
Ritka jó meglátás!
Az ihlet jön és megy,sokszor akaratuntól függetlenül,
A témák ott nyüzsögnek a fejünkben,de kidolgozásukhoz
hiányoznak a megfelelö szavak….kifejezések,ötletek,
különlegeségek,a mindennapitól eltérö gondolatmenet,
mert különben száraz ismételgetés lesz
Kedves sailor!
Hálásan köszönöm jöttödet, s olvasásodat, örülvén kedves szavaidnak!
Igazán értékelem mélységét lelkivilágod érzelmeinek melyek követik
benső világodnak rejléseiben vágyaid verselő vonulatát, még egy
egyszerűnek tűnő verselemzésben is.
Te egy érzően nagyszerű ember vagy, kinek vágyódása a költészet felé
mily meghajtó, kiben ott rejlik azon mélységes vágy, hogy örömet okozz
nekem, hiszen minden versemhez írsz, melyet én nem érdemlek meg.
Hiszen én nem értek az íráshoz, csak szeretek írni, mely készség oly
gyönyörtelté teszi mindennapjaimat. Én egy végtelenül boldog ember
vagyok, hogy írhatok, hogy megadatott éveken keresztül mindez nekem.
Te egy nagyszerű ember vagy, köszönöm, hogy vagy e létezésben, ki oly
kedves vagy hozzám is!
Szeretettel gondolunk rátok innen Kaposvárról, Gabikával!
Zoltán voltam
"s nincs érdemem"
..ezt is jól látod!
Sokszor úgy tünik,mintha magától jönnének
a gondolatok.Néha nem is éppen azt akartuk kifejezni,
nem úgy… de hirtelen a semmiböl ott terem egy sokkal
jobb megoldás…tisztábban és szebben fejezi ki gondolatainkat,
mint ahogy elképzeltük…
Ritka percek,ritka képek,ritka felfogások,ritka örömök.
" Betűnként ragyog
az ábrándokká lett, kihunyt feledés
gyomlálva azt, mit az elme elveszít"
…és itt látszik,hogy meglátogatott az ihlet!
Gratulálok értékes írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves Zoltán Pál!
Nem az ihlet jutott eszembe véletlenül sem.
Csak ezen a töredéken akadt meg a szemem.
" kihunyt feledés gyomlálva azt, mit az elme elveszít."
Az autó baleseteknél gyakori , hogy jó esetben a sérült nem emlékszik a baleset körülményeire.
Ami szerintem jó. Minek mindenre emlékezni? Amúgy mire emlékszik az ember amire akar?
Nem amire tud. Szóval ez szonett. Jó. Baromira leragadtam az ábránd szó jelentésénél.
Tudom éppen mi az csak szerintem a szó röhejes .Miért? Nem vagyok ábrándozós fajta.
Az jó, hogy az Ihlet című versről meg az egészről a retrográd amnézia jut eszembe.
Nem nem jó. de van ilyen.
Bár ha úgy vesszük nem hülyeség az ábránd.
Szép ábránd ha egy kislány királylány akar lenni
Ábránd lehet éppen egészség a betegnek.
Persze van úgy, hogy egy sem jön igazán össze.
Én orvos akartam lenni a kisfiúk meg kukás autót vezetni.
hű késztetés,ha születik egy vers. Te miről is írsz nem tudom.
Régen az én verseim csak lettek még tervbe sem volt, hogy írjak.
Én elképzelni sem tudom miről írsz. Ennek az oka a Te világod, nem az enyém!
Egy tanulsággal több, bár nem vagyok benne bizonyos, hogy ez az.
Mindegy akkor valami. Nekem azért ebből hiányzik a személyes élmény.
Csak egy gondolat vagy elmélet inkább amivel sajnálom, de nem tudok azonosulni.
Krómer Ágnes
Jaj tévedtem egyszer írtam kérésre verset. Mondjuk abból is csak cirkusz volt.
Nálam ez így működött kell nem kell vagy kihajítsam?
Ihlet fogalma: Alkotásra ösztönöz, lelkesít; egy külső hatás, illetve az ez által keltett öröm,
hangulat szellemi vagy művészi alkotásra, tevékenységre késztet egy személyt.
Na akkor nyugodtan kijelenthetem akkor nekem ilyen sose volt.
Volt úgy nem lelkesített se örömöm nem leltem egy versben sem.
Miért csináltam? Nem tudom! Mesét azt jobban szerettem írni.Már azt sem.
Ne haragudj, de nekem ez nem hihető.
Persze lehet bennem van a hiba, de akkor ez van.
Elkerül a késztetés az írásra meg azzal járó öröm.
" Na és akkor mi van" Azt hittem ez nem lesz tanulságos, de az.
Régi és igaz mondás" Nem erőszak a disznótor" .
Bár lehet ez pont nem ide illik. Nekem még egy sor beugrott
Több versedben érezhető " a fájni kell fájjon " érzés.
(Ez a Deniz- DENIZ – HA FÁJNI KELL FÁJJON ) Dalból van.
Nem tőlem. Ha gondolod hallgasd meg!
Ennyit akartam!
Ági
Kedves Zoltán!
Írtam hozzád, de állítólag beléd kötöttem! Én nem vettem észre érdekes!
További jó munkát kívánok! Na akkor ennyit erről!
Bár lehet a zene nem tetszett? Mindegy!
Kár volt feljönni ezért !!!!
Sajnálom, hogy lélegzem és vagyok!
Jó éjszakát!
Ági
Gyönyörű versedhez
szeretettel,
elismeréssel, tisztelettel gratulálok!
Boldog karácsonyt:
Zsuzsa