Ahogy telnek a kerek esztendők,
ráncos hajnalok köszöntenek.
Hogy égnek, s a légben,
fűszeres reggelek.
Megannyi vadrózsák intenek,
ablakom előtti pantomimképzelet.
Belátom konok önvád,
táncolja át szürke véletlenemet.
Nyugodt ajkamról,
szendergő életemet.
Már nem várok mást,
kopott sìneken!
Se fekete mozdonyt,
trüffel kék eget.
Utazik a szìv mindig,
sodorja a szél.
Tán ìgy van ez rendjén!
S minden estén,
érzem világok hazug zaját.
S azért még elcsukló hangon,
mosolygom , régmúlt idők dalát.
Nézd, hogy tűnik,
kétségnarancs tengerén!
Égi aranyháló fodrain,
elrepült idő, s gondolat.
Egyszer boldogság is eljő!
Bìbor szép lesz,
akár az alkonyat.
8 hozzászólás
Szia Alkonyi!
Na, ez megérintett.
Üdvözletem!
Kedves Szabolcs!
Köszönöm soraid.
Érdekes hangulatok járták táncukat,mikor ìrtam ezt a verset.
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Nem könnyű sorok! Mintha egy fájdalmas elköszönés, távozás érzése járná át…Még a befejező gondolat is mintha ezt erősítené…a vers zaklatott első fele után igencsak egyirányú vagy kétértelmű megnyugvás felé mutat…
Remek sorok, nagyszerű alkotás!
üdv
leslie
Szia leslie!
Nagyon jól leìrod az érzést amiről szól a versem.
Mikor már nincs igazán nagy fájdalom, érzi az ember
hogy el kell engednie a gondolatait, és átlépni rajtuk.
És valahogy egyszer elérkezik az a hely, tér, idő
mikor már nem kell gondolkozni, csak örülni a "van"
állapotának. 🙂
Örültem jöttödnek:)
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Tetszett nagyon ez az új felépítésü írásod!
A hangulatok is nagy szerpet játszanak,mint az elöbbiéknél!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia Alkonyi! De jó vers újra! Önmarcangolás? Epekedés a boldogság után? Mélyre hatoló sorok! Tetszett! Szeretettel üdvözöllek! Jó, hogy újra itt vagy! -én
Szép, szomorú. "Akár az alkonyat."
(üdv, ÁE)
Kedves Alkonyi!
Megérintett nagyon szép versed, melyhez
szeretettel,
elismeréssel gratulálok!
Zsuzsa