Felém fordultál szép mosollyal,
pillantásod túl sok jót ígért.
Valamit tányérra tettél, és elém toltad,
én nem ismertem rá, mi az.
Nem tudtam, késsel-villával, kanállal,
vagy puszta kézzel illik-e érte nyúlnom,
illik-e bárhogyan,
vagy csupán fújni szabad,
várni, hogy lehűljön,
s figyelni, milyenre változik.
De már túlságosan éhes voltam,
kiéheztetett a nincstelenség –
habzsolni kezdtem,
ösztön uralta állattá aljasított a felpárálló illat.
Az éhség tátotta bennem barlangnyi száját,
és a féktelen falásokkal
elnyeltem önmagamat is.
Jó volna emlékezni azokra az ízekre,
de már az első falatokban összeégett a nyelvem.
Amikor ízeket keresek, minden összeolvad,
nincsenek emlékek a nyelvemen.
Ma már nem is a rágható szövetet, rostot,
csakis az ízeket éhezem.
Mert felhabzsoltam,
amit te elém toltál szép mosollyal,
s mire rájöttem,
mi gőzölgött azon a tányéron,
már nem maradt utánad semmi más,
mint egy szennyes tányér,
és a visszatérő éhség.
14 hozzászólás
Fantasztikus vers! ☺️
Kedves Laca, nagyon tetszett! Közben eszembe juttatta egyik versemet is. Köszönöm az élményt!
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Melyiket juttatta eszedbe? 🙂
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy itt voltál.
Laca 🙂⚘️
Kedves Gleam!
Melyiket juttatta eszedbe? 🙂 Ez a vers számomra is emlékeztető, mondhatni, a "Hölgyválasz" c. Írásom társverse.
Nagyon örülök, hogy tetszett, és szívből köszönöm, hogy itt voltál.
Laca 🙂⚘️
Kedves Laca!
A vers címe: Emlékszel?
Nincs itt fent.
Nekem nagy élmény volt a versed!
Szeretettel: gleam 🙂
Kedves Gleam!
Köszönöm!
Laca ⚘️
Szia Laca!
Ez az éhség csillapíthatatlan, mert vannak olyan ízek, illatok, melyek vissza nem hozhatók. Nagyon átérzem ezt a versedet (is). Megrázó, emellett kiemelkedik szépsége, és gondolkodtat.
Fokozza bennem hatását, hogy folyamatában is látom, hiszen jól ismerem a kötetedet.
Egyik legnagyobb ajándéknak tartom, hogy ajánlást írhattam a hátlapjára. Amiatt is örülök ennek, mert majdnem négy év távlatából megállapíthatom, hogy amit megfogalmaztam, a "tiszta lélek mély sóhaja" ugyanúgy érvényes – minden megnyilvánulásodra. 🙂
Köszönöm, hogy itt is olvashatom ezeket a verseket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Örömmel olvasom soraidat, nagyon köszönöm buzdításod.
Sok megtiszteltetés övezi a ciklust, a kötetet és engem is, igyekszem megszolgálni, és mindig örülök, amikor ilyen visszaigazolások érkeznek, mert ilyenkor érezhetem, hogy én is tudtam adni valamit.
Nagyon örülök, hogy itt jártál. Köszönöm, hogy itt is olvastad. 🙂
Laca 🙂⚘️
Szia Laca! 🙂
Még visszatérek néhány gondolat erejéig.
Ha valaki végiglapozza itt a gyűjteményedet (és olvas is), láthatja, hogy igényes, tartalmas műveid vannak. Már ez is tiszteletet érdemel. Ha még azt is figyelembe veszem, hogy nemcsak a műveid, hanem másokhoz írt gondolataid és saját írásaidnál adott válaszaid is megfontoltak, pontosak, tiszták, akkor még jobban megmutatkozik emberi oldalad és az az önzetlenség, mellyel alkotótársaid felé fordulsz.
Olyannak ismertelek meg, akinek az ajándékozás öröme fontosabb, mint hogy ő maga kapjon.
A tiszteletet kiérdemelted (szavaiddal élve: már megszolgáltad). 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Irulok-pirulok, és jaj nekem. Ez már sok a jóból, ahogy mondani szokták. Sokszor hallottam ezt a formulát, de sose' tudtam, milyen is lehet. Hát, most már tudom. 🙂 Ezt is köszönöm neked, éspedig szívből.
S komolyabbra véve: értem, és nagyon örülök. Ez aztán az ajándék! Köszönöm szépen!
Laca 🙂⚘️
Kedves black eagle!
Örömmel olvastam, és a bölcs szerzőkre jellemző, édes-bús, ám nagyon sokat mondó versedet tisztelettel meg is köszönöm. Mert aki így tudja visszaadni a lényeget:"Jó volna emlékezni azokra az ízekre,
de már az első falatokban összeégett a nyelvem.
Amikor ízeket keresek, minden összeolvad,
nincsenek emlékek a nyelvemen. ", az megérte, és megélte a hiányt, és a valódi értékek megbecsülését is.
Barátsággal, és elismeréssel: pusztai
Kedves Pusztai!
Mélyen megtisztel és megörvendeztet a látogatásod. Kedves szavaidat szívből köszönöm!
Jó egészséget!
Laca 😊
Szia Laca!
Ez az éhség csillapíthatatlan, mert vannak olyan ízek, illatok, melyek vissza nem hozhatók. Nagyon átérzem ezt a versedet (is). Megrázó, emellett kiemelkedik szépsége, és gondolkodtat.
Fokozza bennem hatását, hogy folyamtában is látom, hiszen jól ismerem a kötetedet.
Egyik legnagyobb ajándéknak tartom, hogy ajánlást írhattam a hátlapjára. Amiatt is örülök ennek, mert majdnem négy év távlatából megállapíthatom, hogy amit megfogalmaztam, a „tiszta lélek mély sóhaja” ugyanúgy érvényes – minden megnyilvánulásodra. 🙂
Köszönöm, hogy itt is olvashatom ezeket a verseket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Laca!
Többször átmentem rajta!
Azt a belsö éhséget jellemzi,amelyet nagyon nehéz
kielégíteni.
Személyekre,lehetöségekre alkalmazva nagyon sokszor
nem válnak be elképzeléseink!
Idézem ezt a részt,mert nagyon tetszet:
"Az éhség tátotta bennem barlangnyi száját,
és a féktelen falásokkal
elnyeltem önmagamat is. "
Csoda jó,ötletes
Nagy elismeréssel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Igen, szerintem is az effajta éhséget a legnehezebb kielégíteni.
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet és bejegyzésedet, s külön köszönöm gondolataidat, kiemelésedet. Örömmel láttalak.
Laca 🙂