Furcsa ez a májusi meleg,
hogy csókod érint lábam remeg,
pillangó táncot lejt gyomromban,
játszunk, s repülünk gondolatban
olyan tájra, hol mindent merünk,
egymásba óvón elmerülünk,
nincs szó, csak apró sikoly, zene
mely felrepít a végtelenbe,
egymásba olvad két pőre test,
hogy születtünk, más felesleges.
Szirmom nyitva, nincs más akadály,
esdeklek, gyere már, gyere már,
s midőn teljesül a kért óhaj,
nem marad, csak egy édes sóhaj,
a Hold is szégyenlősen néz ránk,
elszunnyadunk, álmot terít ránk.
Ahogy születtünk
By Susanne
4 hozzászólás
Kedves Zsu!
Lám a május mit hozott ki belőled… Szép szerelmes vers!
Szeretettel,
Ida
Szia kedves Ida !
Remélem, hogy nem csak a május :)))
Köszönöm kedves szavaid.
Ölelésem : Zsu
Szia Zsu! Milyen szép, érzelmes szerelmes vers! Jó az ilyesmit olvasni! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Te !
Köszönet kedves szavaidért, tudod, nem tagadomm meg önmagam, régen írtam már szerelmes verset.
Szeretettel : Én