Egy pók hálót szőtt egy szék hátára,
Hamar végzett, s büszkén nézett munkájára.
Egy tollseprű vetett véget örömének,
Így a tollak elől menekülnie kellett.
Nyolc lábán loholva egy egérlyuk felé futott,
Azonban utolsó emlékképnek egy cipőtalp jutott.
Nem maradt más belőle, csak egy folt a szőnyegen.
Ez lesz végül az emberekkel,
Hisz’ rosszul bánnak a természettel.
Az emberiség a pók, a világ a szőnyeg,
S nem lesz, mi gátat szabjon egy felsőbb erőnek.
Mert lábként magasodik fölénk a természet,
Igen, eltapos minket, s ez lesz a végítélet.
Nem marad más belőlünk, csak egy folt a szőnyegen.
12 hozzászólás
Jó ötlet volt (a törióra ihleteként… :P) ez a 2 szimbólum, hogy “Az emberiség a pók, a világ a szőnyeg” – de szerintem kár volt ennyire konkrétan kimondani. Talán elég lett volna a 2. vszban az 1-2. sor után valami olyasmit (ömlesztve mondom csak), hogy eltapos minket a természet és “Nem marad más belőlünk, csak egy folt a szőnyegen”.
Szóval az alapgondolat jó, a kivitelezés majdnm jó. 🙂 Csak így tovább,
üdv:
Zsázsa
Kedves Zsázsa!
Éppen az ilyen kritikákra várok, köszönöm szépen! Lehet, hogy tényleg kicsit konkrét voltam, de ez most így alakult 🙂 Ez a második versem, még nagyon-nagyon sokat kell fejlődnöm 🙂
Mégegyszer köszi a kritikát!
Üdv.: Amooren
szia.
nekem is sokszor az a bajom, hogy sokszor konkretizálok, (de az nem mindig baj!), de az ilyesfajta hasonlatnál hanyagolható kicsit.
Nola
teljesen igazd van!
ja igen és még aniy, hogy magyarkisérettségin olyan volt az írásbeli, hogy írj a természet és az ember kapcsolatáról, és említs meg néhánya példát arra hogy a művészek hogyállnak a természethez… és kár, hogy nem olvastam előbb mert akkor beleírtam volna:)
nagyon megörültem a kommentednek, ez igazán jólesett!! nagyon kedves vagy! 🙂
Először azt hittem valami vicces gyerekvers. Aztán rájöttem, hogy nem az. Nagyon jó lett!
köszönöm a véleményedet! 🙂
Meg kell fordítani a szőnyeget, és nincs is folt..ez a mi feladatunk.
Grati!
Üdvi: d.p.
köszi, hogy írtál 🙂
Nagyon jóóóóóó!
Nagyon!
Írj mindig a szívedből és akkor minden versed "tökéletes" lesz! No nem mindenkinek… De lényeges-e a tökéletességre törekedni, akkor, amikor tudjuk, hogy nincs is annál unalmasabb!!! És mindig lesz valaki, aki megfricskázza a kedvünket. Csak így tovább!
Szeretettel: Falevél.
köszönöm a bátorításod! 🙂