Hull a hullani való,
árnyékszegett vakolat.
A falakon elhaló
zajok. Semmi se marad.
Valaha lángok égtek.
Most parázstalan hamu
hullik, és holt emlékek.
Dilis reklámújságok
közt egy apró cédula
hordozza még az álmot,
mely nem lesz való soha.
Agypor itt és agypor ott,
az ablakon éj tör át.
És nem is kopogtatott…
Konyec filma. Jóccakát’!
2 hozzászólás
a versből nekem 11 sor tetszik, de ezt nem tudom, miért kell leírnom.
negatív kritikát – szemszögemből – ma már eleget írtam
Pedig én szívesen fogadom a negatív kritikát is, kedves Pál, hidd csak el… Legalább rávilágít a hibáimra… Nem vagyok egy sértődős típus… 🙂