A megfagyott madárka
***
Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide.
***
Itt fekszel a hótakarón,
Kis szived nem dobog többé!
De megtaláltunk s jóakarón,
Sírt ásunk a bokrok közzé.
***
Koporsód egy dobozka lesz,
Gyapottal majd kibélelem.
A túlvilági pihenés?
Édesebb ily puha helyen.
**
Három vörösbegy jött eddig,
Ha morzsát szórtam; Istenem;
A sírban fekszik az egyik:
Most már kettő lesz csak jelen.
***
Mikszáth Kálmán: 1840 -1910
***
Der gefrorene Vogel
***
Schön, schön, doch der Winter ist streng,
gibt den Tod im Bild des Frostes;
armer Vogel, du hattest eng,
?d bist jetzt der Beute des Todes?
***
Du liegst hier auf der Schneedecke
und dein Herz es schlägt jetzt nicht mehr!
Doch einer von uns dich entdeckte,
wir graben ein Grab in Eismeer.
***
Dein Sarg wird ein Kistchen sein,
wird mit Baumwolle auskleidet.
Deine Ruhe muss bequem sein,
darum wird weich ausgekleidet.
***
Drei Rotkehlchen waren bis jetzt,
wenn ich die Krümel ausstreute;
das Grab nur mit einem besetzt:
Jetzt ist nur noch zwei ab heute.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni