Olvasás közben
***
Szobámban ülök. Könyv előttem. Apró
hangyák mászkálnak feketén a könyvben.
Jaj… nézd… lecsusznak a világos lapról!
s fejembe bizsegnek… hosszu sor… tömötten.
***
S mindegyik egy-egy darabkát elrabló
súlyos velőm'… vékony csáp… viszi könnyen…
s agyam e mindig szikra-éhes tapló,
elfogy!… hál'isten… s megindúl a könnyem…
***
A könny, a szelíd, meleg, enyhitő…
és attól oly érzékeny lesz a kedvem,
amilyen nem volt száz esztendő óta.
***
Megáll… elég vén: meghal az idő;
a fülem zúg; s lenn mélyen a szivemben
örök búgássá szélesűl egy nóta.
***
1903. jún.
***
Babits Mihály: 1883 ? 1941
***
Während des Lesens
***
Sitz' in Zimmer. Das Buch ist vor mir. Kleine
schwarze Ameisen krabbeln in das Buch.
Oh ? sieh mal ? sie rutschen von der hellen Seite!
?d schwirren in Kopf herum ? lange Schlange ? stumpf.
***
Und jeder stahl nach und nach ein Stückchen von
schweres Gehirn ? dünne Tentakel ? trägt leicht ?
?d mein Hirn, der funken hungrige Bison,
es ist alle! ? Gott sei Dank ? ?d ich Träne leicht ?
***
Die Träne, das sanfte, warme, milde ?
Und es macht mich immer so empfindlich,
wie schon seit hundert Jahren nicht mehr war.
***
Hielt an, ? Ist alt: die Zeit, tote Gilde;
meine Ohren klingeln; ?d hört unendlich,
ein Lied weitet sich wie Geflüster klar.
***
Jun. 1903
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni