A befalazott diák
Valahol, Erdély ősi szögében
Titkos, nagy kőház. Ósdi, mállott.
Alatta mélyen,
Bús boltok alatt süket falak
Őriznek egy diákot.
Század kialszik s új század lobban:
A diák ott vár elfeledten,
Befalazottan.
Lelke babona s árnyak hona,
De ő vár, meg se rebben.
Valami Nagyúr dobta le hajdan.
Tán a várkisasszonyra nézett.
Vagy büszke dalban
Zengett újszerüt vagy keserüt,
Szépet vagy szent-merészet.
Ott vár a diák. (A kőház tornya
Rég leomlott. Okos lakájok
S a sok tivornya
Megölték.) De vár, hogy sír a zár
S hogy fölenged az átok.
S messze, távolban, én érzem, látom:
(Óh, bús babonák vércse-kedve)
Ez az én átkom.
Én várok, lesek, vén könnyeket
Ejtvén egy pergamentre.
Ady Endre: 1877 ? 1919
Der eingemauerte Schüler
Irgendwo in dem alten Siebenbürgen
ein geheimes Steinhaus. Alt, kiesig.
Dort tief verbürgen
taube Mauern unter trübe Läden,
ein Schüler wird bewacht diesig.
Ein Jahrhundert endet ?d ein neues betrauert:
Der Schüler wartet dort vergessen,
fest eingemauert.
Seine Seele ist der Heimat von Trug ?d Schatten
wartet dort allein und besessen.
Irgendein großer Herr hat ihn hin gerührt.
Sah er vielleicht die Schlossherrin an.
Ihn dazu geführt,
die süsser, doch bitterer Gesang
führte ihn zu irre Wahn.
Dort wartet der Schüler. (Der Turm des Steinhauses
schon lang verfallen. Kluge Diener
von zu viel saufen,
sind tot.) doch wartet, dass das Schloss weint
und das Fluchen siegen.
Und weit in Ferne, ich fühle sehe:
(Oh, Falkenlust, der Aberglauben).
Es ist mein Fluch, wehe!
Ich stehe auf der Lauer, träne
auf das Pergament gurgeln.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni