Minden mozdulatlan.
Világra nyitott dobozunkban
egyenarcok mondják az egyenhíreket.
Felavatta – kitört – temetett.
Leszakadt – elrendeltetett.
Háború – gerillák – díszőrség.
Lötyög rajtunk az információbőség.
Minden unott és moccanatlan,
csak a távirányító gombja kattan,
ahogy a csatornák közt
szánalmasan vergődnek ujjaink.
Akár nyáron a ránk izzadt ing,
úgy válik eggyé velünk a fotel,
míg bámuljuk üveges szemmel
a dobozba zárt, ránk kiabált világot.
„Kérsz egy sört?” – véljük hallani.
De csak a macska nyávogott.
Bedobozolva
By Netelka
4 hozzászólás
Érdekesen fogalmaztad meg a gondolatot, a “Lötyög rajtunk az információbőség.” kifejezetten tetszik, bár talán lehetett volna még csiszolni rajta. Az elején még “ülnek” a rímek, aztán a mondanivaló – nekem úgy tűnik – elsodorta a formát.
Üdv, Poppy
Szia Neti!
Remekül elkaptad a kettős kép éreztetését! Minden mozogni látszik és mégis áll és állandó.Szép, kidolgozott alkotás.
szeretettel leslie
Kedves Poppy, nem igazán ragaszkodtam semmilyen formához, valóban a tartalom volt a lényeg. Amúgy egy festmény ihlette, de azt sajnos, nem tudom ide beilleszteni …
Kedves Leslie, ez azért bőven nem a legjobban sikerült verseim közé tartozik, de mindenképpen örülök, ha tetszik. Köszönöm 🙂