Új élet,
régi remények,
próbálod elérni a lehetetlent.
Csillagokkal kergetőznél,
tótágast állnál a Tejúton –
nem az igazin,
csak a képzelet határán.
Kétszer
lépnél ugyanabba a folyóba,
de nem indul a lábad.
Szédelegsz a parton,
az elmúlás hidege fészkeli magát
vékony kabátod alá,
s bár hajadba még nem festett
ezüst csíkot az ősz,
sejtjeidben érzed,
a piktor
nemsokára győz.
Már keveri a színeket.
Karod az ég felé emeled,
kikeleti csodára vársz,
de csak a bősz folyó rohan,
a habokkal tovacsordul az idő –
két kézzel markolnád,
talán jutna még
néhány perc boldogság.
Végül rádöbbensz,
nem csak a folyó más,
vele változtál,
keserű napok érleltek.
Ez megnyugtat,
legalább nem cáfolod
a bölcs igazát,
bár makacs maradtál,
neked ugyanaz a folyó kell.
Új tapasztalatokkal,
archivált álmokkal,
s mielőtt a tengerbe kerül,
könnyed vizével egyesüljön –
időtlenül.
Kép – Pinterest
14 hozzászólás
Kedves Kankalin!
“s bár hajadba még nem festett
ezüst csíkot az ősz,
sejtjeidben érzed,
a piktor
nemsokára győz.”
Remek verssoraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél figyelmeddel!
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szép vers, harmonia árad belőle. A víz jelenléte ahogy körbeöleli a versed – megnyugtatja az olvasot is. Jo volt olvasni?
Kedves Hayal,
nagyon örülök annak, amit írtál, mert valóban harmónia volt bennem, amikor ez a vers született. Határozott, higgadt harmónia.
Köszönöm szépen, hogy jelezted a hatást!
Szeretettel: Kankalin
Jo volt olvasni
Értettem a kérdőjelet.
A mosolyt kettőspont után tett zárójellel lehet előcsalogatni (szóköz nélkül).
Kedves Kankalin!
“Új élet,
régi remények,”
Micsoda ellentét!
Egyik fékezi a másikat és az eredmény.megállás!
Minden ami az új élethez,az új kezdethez kellene,
hiányzik,mert a régi remények nem hoztak gyümölcsöt!
“nem csak a folyó más,
vele változtál”
A beképzelést,hogy más lettél,megcáfolják a
körülmények,a hideg tények!
Lehetne még nagyon sokat idézni,remek
gondolataidból!
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia sailor!
Egy vers mindig az olvasóban szólal meg, saját belső világa szerint.
Most nem egyezik az enyémmel, mert ez egy pozitív vers – az ellentétek ellenére is.
Éppen arról szól, hogy nincs megállás, “ugyanaz a folyó kell”, ezért pedig érdemes tenni, amíg marad rá idő.
Nem csak magamnak szántam ezt a verset, szélesebbre nyitottam – mindazok felé, akik eltékozolják az értékes perceket, esetleg feladják terveiket.
Az “új élet, régi remények” azt sugallja, hogy a remények megmaradnak, bármi történjék, azokra lehet építeni (akár a lehetetlennek tűnőt is elérni).
A “folyóval” együtt változni csodálatos, mert nem eltávolodást, hanem közelebb kerülést eredményez.
Kicsit “fondorlatos” vers, de ez a lényege, legalábbis bennem így zajlik.
Kiemelem újra: minden vers az olvasóban szólal meg, az nagyon jó, ha valaki magára tud vonatkoztatni gondolatokat.
Köszönöm szépen, hogy fejtegetted!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek, szép képekkel ábrázoltad az idő elmúlását, hogy változnak a dolgok, de ha az ember makacs marad,és uaz a folyó kell, nem adja fel elveit, az nagyon jó. Bölcsebbek és tapasztaltabbak leszünk, sokszor bántásokat is el kell türni, ezek is előrébb visznek, bár sokszor lehúznak, elkeserítenek, de minden rossz helyzetből, azért fel lehet, fel kell állni.
Szeretettel: hundido
Szia hundido!
A makacsság fontos, mert életben tart, előre visz – mindenkit.
Csak akarattal lehet győzni, persze nem mindegy, mi a cél. Nem utolsó szempont, hogy elérhető távolságban legyen.
A szépségeket nem szabad elengedni, meg kell tartani. Minden változik, de van, ami örök: mindig lehet találni olyan dolgokat, amelyekért érdemes “megmaradni”, felemelkedni.
Hogy ezek hol vannak? Magával sodorja az időfolyam, de ha éberek vagyunk, nem tűnnek el.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál soraimon!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörű lett e versed is! Különösen ezen sorok számomra mesteriek:
“Karod az ég felé emeled,
kikeleti csodára vársz,
de csak a bősz folyó rohan,
a habokkal tovacsordul az idő –
két kézzel markolnád,
talán jutna még
néhány perc boldogság.
Végül rádöbbensz,
nem csak a folyó más,
vele változtál,
keserű napok érleltek.
Ez megnyugtat,
legalább nem cáfolod
a bölcs igazát,
bár makacs maradtál,
neked ugyanaz a folyó kell.”
De maga az egész mű Márai Sándor költészetét hozza fel benső világomban, oly bölcsességek áradnak belőle!
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, s azt is köszönöm, hogy íly mélységekig érintett! Gyönyörű a zene is hozzá!
Szeretettel gondolunk Rád Gabikával!
Vigyázzatok magatokra és egymásra! Zoli Kaposvárról
Szia Zoli!
Közel állnak hozzám az elmélkedő versek, gyakran merülök a gondolataimba. Egy részük saját tapasztalatból származik, de sok emberrel beszélgetek, ami újabb gondolatokat hív elő, beleképzelem magam különböző élethelyzetekbe. Így született a “Kétszer” is.
Nagyon örülök a véleményednek, a kiemlésnek külön is. Köszönöm szépen, hogy velem tartottál.
A lehető legjobbakat kívánom Nektek!
Szeretettel: Kankalin
Több szempontból is elgondolkodtatott a versed. Változunk, de mégis ugyan azok akarunk maradni. Ragaszkodunk dolgokhoz, fiatalsághoz, vágyakhoz. De az idő rohan ahogyan a folyó is. Köszönöm hogy megosztottad ezeket a gondolatokat.
Kedves Adnyra,
mindig nagy öröm számomra, ha gondolataimat továbbszövi, magára vonatkoztatja egy-egy olvasó.
Köszönöm szépen, hogy megtetted!
Szeretettel: Kankalin