Böngészés: elmúlás
Az a múltkor látott kislány, hova igyekezett? Még a felleg is csillámot szórt lába elibe.
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye, sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Nézd, még ott áll az a fa!- még az ősöm ültette, mikor dedjét szülte. Dús árnyékában megpihenhetünk…
Bár ködöt harapok reggelente, édes mézet csöpög az enyészet hava még nekünk. Az indián nyár után – pulóverbe bújok -…
Gyönyörű álomból ébredt. Azt álmodta, hogy nem fáj semmije. Úgy érezte, talán mosolyog is most, hogy kinyitotta a szemét. Vagy inkább rányitotta egy újabb átkozott, reménytelen napra.
Új élet, régi remények, próbálod elérni a lehetetlent. Csillagokkal kergetőznél, tótágast állnál a Tejúton – nem az igazin, csak a…
Béla bácsi és Hajni néni már akkor is szerették egymást, amikor még nem voltak bácsi és néni. Hatéves korukban ismerkedtek meg, amikor padtársak lettek a sárréti kis falu iskolájának első osztályában. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltak.
Mondhatnám, hogy még maradhatott volna, de nem maradt – inkább üzenetére gondolok…
Elúsznak, mint vízcsepp sebes folyóval, vagy a felszínen lebegő faág; elszállnak, akár a darvak, ám örökre mennek, nem térnek vissza…
A nő magába roskadva ült a magas sziklaszirten. Kihalt az egyébként forgalmas hegytető, a kirándulók ilyenkor már alszanak; neki nem…