Hangom az égbe kiált,
kidugta fejét sok hóvirág.
Reppen a rigó mint parittya,
napnak fénye tavaszt szítja.
Drága tavaszom, rád vártam,
derítsd üdén kedvem hajnalát.
Nyitogasd, nyisd ki mutogasd,
ápolgasd szívem szép igazát.
Simogasd fehér arcom mosolyát,
dúsítsd ereimben, vérem rostját.
Hozd el bús lelkembe a reményt,
szépítsd bennem a tiszta fényt.
Drága tavaszom, tündér világom,
takarj be ékeddel mikor fázom.
Ne hagyj magamra, ne menjél el,
szárítsd könnyeim, emelj fel!
4 hozzászólás
“Ne hagyj magamra, ne menjél el,
szárítsd könnyeim, emelj fel!”
Sajnos előtt-utóbb odébb áll és átadja a helyét a nyárnak. Csodaszép a tavasz, minden újjáéled, kizöldül és kivirágzik, nem csoda, ha nehezen engedjük el.
Szeretettel: Rita
Jómagam a tavasz szerelmese vagyok, nem lehet szavakba önteni szépségét.
Kedves Tordai Mihályné1
Tetszett a versed!
“Hozd el bús lelkembe a reményt,
szépítsd bennem a tiszta fényt”
Nagyin szép sorok!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen.