Tompa Mihály: Kikeletkor / Im Lenz

Kikeletkor

Keresd fel, kis madár, az elhagyott tanyát!
S dalolja a még kopár berek vidékinél,
Holott szárnya alatt melengetett anyád,
S étetgetett, amig szárnyadra nem kelél!

Ne bánd, hogy a galyon száraz levél zörög,
És rajta a rongált fészek csak alig áll;
Kedvesebb a kicsiny, de ősi szent örök,
Idegen kőszálon, sasok tanyáinál.

Vagy elég a bús arc, hogy hütlenek legyünk …?
Kevés jól tölt idő, derengőbb tájakon,
Ugy elfelejtet-e mindent, mindent velünk …?
S emléket, multakat pártos homályba vona?

Keresd fel a fészket, melyet anyád rakott!
Dobog, melegszik már a földnek kebele, –
A szellő, mely néha lassudan megcsap ott,
Az eszmélő élet első lélekzete.

Megéled nem soká, és vidám arcot ölt.
De bús lesz akkor is, ha nem zeng éneked!
Koszorúzott, ifju halott leend a föld,
S felette szótalan, borongó csend lebeg.

Mitől a természet keble dagad, feszűl,
És széjjel-feslenek a tölgyek bogai:
Az élet s teljesség habzását egyedűl
Tenéked adatott nyilván kimondani.

Dalolj hát kis madár! mondd ki hangos szóval:
Az élő természet amit némán érez;
Ajakidról a táj ha víg énekszót hall:
Felmosolyog hozzád, hálás gyermekéhez!

Tompa Mihály: 1817 – 1868

Im Lenz

Suchst du kleiner Vogel dem verlassenen Haus
und singt in der noch kargen Haine Landschaft,
obwohl die Mutter dich unter Fittiche laust,
‘d hat dich gefüttert, bis du fit für Flügel warst!

Kümmere dich nicht um das Klappern des Blattes
und darauf hält das beschädigte Nest noch kaum;
lieber ist das kleine, doch, heilige alt Nest,
auf fremdem Bergen, dort bei dem Adlers-Baum.

Oder reicht das traurige Gesicht, um treulos zu sein?
Wenig glückliche Zeit in schönen Landschaften,
lässt es uns dort alles, alles vergessen fein?
Erinnerungen, Vergangenheit wegschalten?

Suche das Nest auf, das deine Mutter gebaut hat!
Es schlägt schon ‘d, der Busen der Erde erwärmt sich,
die Brise, die schon langsam weht, komm von der Stadt,
der erste Atemzug ’d es ist unbeschreiblich.

Du musst nicht lang warten für ein flottes Gesicht.
Doch du wirst traurig sein, wenn das Lied nicht singen!
Bekränzt als junge Tote wirkt das Erden licht,
‘d über ihm wird eine düstere Stille klingen.

Was bewirkt, dass der Busen der Natur anschwillt
und die Knollen der Eichen werden zerplatzen:
Das Leben und der Ganzheit dir allein empfiehlt,
es ist dir gegeben, du sollst drüber schwatzen.

Sing, du kleiner Vogel! Sag es mit lautem Gesang:
was die lebendige Natur, die ganz still spürt;
und wenn an deinen Lippen das Lied laut erklang:
Es lächelt dich an, wenn sein dankbares Kind hört!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni