A ligethez
Köszöntelek, te szép liget,
S szelid magányod árnyait,
E csergedő kristályvizet
S e fák vidám sudárait!
Köszöntelek –
A nagy világban kéjt én nem lelek.
E szív, e lágyan érező,
Nemesb hevűletért dobog;
Éretted, oh hon, szép s dicső,
Mely egykor földerülni fog, –
S érettetek,
Oh lány, s barát, ti hűk, ti kedvesek!
S te érted, elrejtett liget!
Hol szívem égi kéjt cserél,
Hol lelkem – e rideg sziget –
Önalkotott világban él,
S ti bennetek,
Kik égtek értem, s égek értetek!
Garay János: 1812 – 1853
Zu den Aue
Ich begrüsse dich schöner Au
deine Einsamkeit am Gipfel,
das klare Kristallwasser auch
und die Geräusche am Wipfel!
Begrüsse dich, –
ich find’ keine Lust in der Welt für mich.
Dieses Herz mit zartem Gefühl,
es schlägt für edlere Inbrunst;
für dich, oh Heimat, schön und kühl,
es gib dort gar keine Abgunst, –
und nur für euch,
oh Mädchen und Freund, steht in Pentateuch!
Und du verstehst versteckter Au!
Wo mein Herz himmlische Lust will,
wo meine Seele – das kalte Riff –
Lebt in selbsterstellten Asyl.
Und weil in ihr
‘d der, wer für mich brennt, ich brenn’ auch für dich!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
3 hozzászólás
Köszönet mondenkinek az olvasásért…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Tetszéssel olvastam soraid. Különösen is szépnek tartottam a csergedő kristályvíz kifejezést.
Szeretettel: Rita
Köszönom Erika…üdv Tóni…