A könyvkiadás rákfenéje

Az a baj, hogy a kiadók rögtön, azonnal a szerzőn akarnak meggazdagodni. Nem a könyv terjesztésével foglalkoznak, hanem csak kiadják, azon minél nagyobbat kaszálnak, és kész. Oldja meg a szerző a terjesztést. Persze felkínálnak lehetőségeket, segítséget, hogy pl. az általam kiválasztott könyvesboltban kiteszik a kirakatba egy-két hétre százezrekért, vagy könyvgúlát csinálnak belőle százezrekért stb. Nagyszerű.
A (névtelen senki, kapcsolatokkal nem rendelkező) szerzőn való azonnali meggazdagodás fő módszere azonban az, hogy a nyomtatási ár irreálisan magas, olyan magas hogy a szerzőnek nem éri meg továbblépni. Az én tapasztalatom szerint egy puhakötésű, alap-papírminőségű, színes ábrákat nem, sőt ábrákat sem tartalmazó 250 oldalas könyv nyomtatási költsége, tehát amibe a szerzőnek kerül példányonként, 2500-3000 Ft körül van! Nem tudom hogy ez mennyire általános, de attól tartok, eléggé. Ha ezt összevetjük azzal, hogy a könyvesboltban az eladási ár úgy oszlik meg, hogy annak kb. (legalább) a fele a bolté, akkor eszerint legalább a nyomtatási költség duplájáért kellene kínálni, hogy ne legyen ráfizetés a szerzőnek. Csakhogy öt-hatezer forintért senki nem fogja megvenni, és ezzel a dolognak vége is. Marad a szamizdat. (Vagy a bankrablás.)
Mit kellene a kiadóknak ehelyett csinálniuk? Alacsony példányszámban kinyomtatni saját költségen, vagy a szerző költségére, de önköltségi áron (és nem rögtön a nyomtatáson nyerészkedni!!!), utána elhelyezni könyvesboltban és figyelni, mi lesz. Ha fogy, újabb adag jöhet az általában szokásos bevétel-megoszlással (az eladási ár kb. fele a bolté, kb. negyde-harmada a kiadóé, tíz százalék a szerzőé és öt százalék áfa). Ha még több fogy, még több jöhet, ha nem fogy, annyi baj legyen, senki nem fizetett rá nagyon. Ezt diktálná az ésszerűség. Amíg itt a pénz diktál, biztos hogy nem lesz normális könyvkiadás.