Oknyomozó riport
(Készült: Finta Kata és Tóth Zsóka tollából)
– Jó estét kívánok! Tóth Zsóka vagyok a Szex TV-től. Jelenleg egy
budapesti társasház bejáratánál állunk, ahol tegnap este egy hetetlennek tűnő eset történt, melyet most megpróbálunk felgöngyölíteni.
Most pedig felmegyünk az épület második emeletére, ahol megkérdezünk néhány szomszédot a történtekről.
Miközben a helyszínre tartunk, elmondom, hogy a történetünkben szereplő magányos hölgy kifogyhatatlan a panaszokból, felnagyítja saját gondjait, és talán néha a bizonyos események meg sem történtek vele, csak a saját fantáziájában születnek. A hölgy bejárati ajtaját mindig gondosan bezárja, mert állítólag hozzá szinte minden éjszaka becsönget valaki, vagy az ajtó zárjával babrál… Erről az esetről szeretnék megtudni néhány dolgot tőle és másoktól is. Tehát most becsöngetek, és remélem: nyilatkozik nekünk a baloldali szomszéd. Már nyílik is az ajtó.
– Jó estét kívánok! Tóth Zsóka vagyok a Szex TV-től, és a tegnap estével kapcsolatban néhány kérdést szeretnék feltenni.
– Ezen már senki sem csodálkozik! Sokszor előfordulnak vele furcsa esetek, amiről szerinte mindenkinek tudnia kell. Ezért aztán őt már széles ívben elkerülik, hogy ne kelljen a meséit végighallgatni.
– Tegnap este nem hallott semmit? Semmi zajt, szóváltást, vagy dörömbölést?
– Csend volt, semmit se hallottam.
– Köszönöm a válaszait, viszontlátásra!
Most pedig megkérdezem a hölgy jobb oldali szomszédját is.
– Önök milyen viszonyban élnek az itt lakó hölggyel?
– Mondhatom, jó viszonyban vagyunk vele, bár néha különös dolgai vannak.
– Tegnap estével kapcsolatban hallott valamit, hogy mi történt vele?
– Hogyne! Ő az, akivel mindig történik valami, mert ő mindig szerencsétlennek érzi magát, ha kell, ha nem, pedig másoknak is vannak olyan gondjai, mint neki. Ma reggel is becsöngetett hozzám, és egy nagyon furcsa dolgot mesélt. Azt állította, hogy egy idegen, feltűnően jóképű fiatalember becsengetett hozzá, aki a nadrágját akarta levenni magáról.
– Mit szóltak hozzá, elhitték neki?
– Dehogy hittük! Jó nevettünk rajta. Nem az első eset, amit most mondott, vagy kitalált.
– Köszönöm, hogy válaszolt! Viszontlátásra!
És most megkeressük a hölgy lakását, mely az állítólagos eset színhelye. Becsöngetek, és már nyílik is az ajtó. Remélem, most mindenre fény derül!
– Jó estét kívánok! Tóth Zsóka vagyok a Szex TV-től, és a tegnap estével kapcsolatban tennék fel néhány kérdést.
– Képzeljék, mi történt! – kezdi azonnal mondókáját a hölgy. – Kinyílik az ajtó, és beállít hozzám egy rossz kinézetű férfi! Arca borostás, ruházata szinte szakadozott.
– Hogyhogy beállított? Hisz azt hallottuk, hogy mindig zárva tartja az ajtaját. Hogy juthatott be?
– Most nyitva volt. Bejön, nem köszön, csak látom, hogy a sliccével babrál, aztán kezdi lehúzni… „Mit csinál?" – kérdeztem tőle, de ő tovább vetkőzik.
– És ön mit csinált addig, amíg ő a nadrágját húzgálta?
– Imádkoztam.
– Miért nem fogott meg valamit, és vágta hozzá? Vagy segítséget kérhetett volna a telefonon?
– Féltem. Igen, talán maga is csak mosolyog rajtam, de engem senki sem ért meg, mert én olyan szerencsétlen vagyok. Senki nem segít rajtam! Nekem nem folyik a melegvizem, nem működik a tv antennám, ha 41 fokos lázam van, senki sem nyitja rám az ajtót…
– Jól van asszonyom, megértem önt, de most nem ezért kerestük föl. Köszönjük, hogy válaszolt kérdéseimre, jó egészséget kívánok. Viszontlátásra.
Ez történt hát ez év egyik legszerelmesebb hónapjában, májusban. Önökre bízom, milyen tanulságot vonnak le az esetből, hogy elhiszik-e vagy sem. Búcsúzik önöktől kedvenc szexis riporterük, remélem, hogy megmozgatja fantáziájukat, és esetleg más egyebüket is e rendkívül erotikus esemény. Eseményekben gazdag jó éjszakát!
7 hozzászólás
Kedves Kata!
Egyszer azt írtad, hogy irigyled azokat, akiknek van fantáziájuk, mert neked nincs. Hát most bebizonyítottad, hogy igenis van. Sajnos, a valóságban is vannak ilyen magányos emberek, akik kitalált történetekkel próbálnak egy kis figyelmet szerezni. Az elején a “hetetlennek tűnő eset “-nél nem maradt le a “hi”? Tetszik a humora, bár valójában a hölgy helyzete szomorú.
Kedves Kata!
A kitalált történetekkel semmi baj nincs, mindaddig, amíg mesélője annyira bele nem éli magát, hogy el is hiszi. Az embernek egyre nagyobb igénye van arra, hogy figyeljenek rá, szeressék. Miért? Mert nagyon eltávolodtunk egymástól. A médiát pedig valóban csak a szenzáció érdekli. Nagyon jó a cikked. Én is azt mondom, van fantáziád.
Rozáliának: Bizony lemaradt a hihatetlen-ből a hi! Kösz, hogy egemlítetted,l egközelebb kijavítom, ma már sokáig rontottam a szemem a számítógép előtt, ezért elhalasztom.
Artúr-nak: Ezt bizony nem az én fantáziám szülte, valóban megtörtént. Talán fenn van már a PESSZIMISTA BARÁTNŐM c. elbeszélés, ha megkeresed, abból alakítgattuk át. Tehát nem fantázia szülte, hanem megtörtént eset, kissé átalakítva.
Kösz, hogy meglátogattatok!
Sajnos ez egy öngerjesztő folyamat: elég, hogy egyetlen aprócska rossz dolog történjen az emberrel, amikor épp nincs jó hangulatban, és indul a lavina. Először csak gondolatban kezd önmaga felett sajnálkozni (ami sajnos kiül az arcra); akkor mindenki kitér az útjából (mert a többi emberben is ott lapul a rosszkedv, és talán csak az ő rossz hangulatának fertőző csápja kell, hogy túllendüljenek azon a ponton, ameddig még magukban tudják folytani); akkor elkezd mérgelődni, hogy mindenki milyen önző módon el van a saját bajával foglalva, bezzeg az övére senki nem figyel, és, tádá: neki semmi se sikerül – elindul a lavina. Sajnos úgy tapasztalom – magamon is -, hogy az önsajnálat csírája mindenkinek a fejében ott van, amit kár is lenne tagadni, a legokosabb, amit az ember tehet, hogy felismeri még gondolati szinten (hoppá, én most kezdem önsajnálni/marcangolni magam), és valami módon megálljt parancsol neki. Például úgy, hogy megtanul nevetni magán.
magukba folytani:P
Kedves Kalina! – Amit leítál, abban igazad van, hogy bizonyos mértékben mindenkiben benne van, hogy szeret saját magán-gondjain sajnálkozni. De az a legfontosabb, hogy ezt időben észre vegye az illető, különben úgy jár, mint az én – különben kedves – ismerősöm, hogy az emberek messziről elkerülik.
Köszönöm, hogy elolvastad és elmondtad róla a véleményedet.
Kedves Esztike és Aúr! Nektek is köszönöm, hogy elolvastátok, és elmondtátok a véleményeteket. Elnézést a késedelemért.
Szeretettel: Kata