Köszönet az összes bírálónak, hozzászólónak. A javaslatokat elfogadtam, a hibákat igyekeztem kijavítani. Az vessen követ reám először, aki nem hibázott életében! Legyen mentségemre, már az előző cikkemben megírtam, hogy én is hibázhatok és hibázok is több ok miatt. Vegyem az első okot: a válasz írását egyenesen a válasz rovatban próbáltam megfogalmazni, de olyan hosszúra sikeredett, hogy éppen a végénél a gép kétszer dobott ki. Kezdhettem az egészet elölről. Harmadikszor már wordben írtam, mert láttam, hogy csak cikk formájában fog sikerülni, túl nagy a szöveg egy rövid válasznak. Sajnos ekkor már nagyon untam az egészet és szinte átolvasás nélkül töltöttem fel. Valamit sajnos a hozzászólok egy része nem értett meg, mert arról nem is szóltak, hogy a cikk vitaindító volt a magyar nyelv általános állapotáról, és a főcél elsősorban nem az én hibáimnak az elemzése, habár az is megtörtént, és nem is tiltakozom ellene, mert nagyon jól tudom, hogy a tanáraim, az nem tanárjaim, a barátaim nem barátjaim! Azt is hogy a /mind/ nem egyenlő a minttel! Ez esetben szerintem nem ez a lényeges, vannak ennél sokkal súlyosabb dolgok, amiről beszélni kellene a tiszta helyes magyar nyelv érdekében. Ha a fától nem látjuk az erdőt, a dombtól a hegyet, akkor csak kölcsönös piszkálódás lesz belőle. Kérdezem magamtól, aki jobban tudja, mint én, az eddig hol volt, miért nem látta a felvetett hibákat? Már említettem, aki nem ír, nem beszél az nem is tévedhet! Én egy erdélyi kisfaluból indultam el, ahol a tanítóm négy osztályt tanított. A többi iskoláimat is egy vidéki városba és nem Budapesten a fényes ELTE-n, vagy hasonló híres szegedi egyetemen végeztem, amelynek a fura ura még nagy költőnket József Attilát is eltanácsolta. Ezt nem mentségnek, de enyhítő körülményként említem. Az erdélyi magyarság a történelem folyamán nemcsak politikailag, de nyelvileg is egy zárt világ volt, és csak laza szálakkal kapcsolódott a magyarországi, régen /anyaországi/ irodalmi magyar nyelvhez. Ez a tény Trianon után tragikus formát öltött és az erdélyi magyar nyelv is nap, nap után teret veszít és száz sebből vérzik. A kétnyelvűség, a román hivatalos nyelv, az iskolai programok hiányosságai, a vegyes nyelvi környezet mind rontják az erdélyi magyar nyelv minőségét,és egy erdélyi tanulónak a kisebbségi sorsban sokkal kevesebb lehetősége van a magyar nyelv tökéletes elsajátításához, mint egy magyarországi tanulónak. Tehát álljunk görbén és beszéljünk egyenesen, amikor mérlegelünk vagy ezt a kérdést tárgyaljuk. A politikusokról ugyebár vagy jót vagy semmit ezt sugallják. Én fenntartom, amit mondtam, ha másnak más a véleménye, ámbár legyen, joga van hozzá. Lehet köztük is akad néhány, aki tenni akar az országért valamit, de nem ez a jellemző. Ha úgy lenne, akkor 20 év demokrácia után Magyarország az Unióban nem csúszott volna vissza gazdaságilag az utolsó helyre. Én valójában nem akartam egyebet, mint figyelmet felhívni, hogy tegyenek, akik tehetnek a magyar nyelv minőségének megóvása, javítása érdekében, és ha két nap alatt 7 ember felfigyelt szerény , hevenyészett jajkiáltásomra , a fáradtságom nem volt hiába való.
4 hozzászólás
Kedves Munkácsy! A piszkálódás kifejezésedet visszautasítom. Normális hangnemben, tisztelettel, segítőszándékkal és elismeréssel szóltam az előző cikkedhez.
„A politikusokról ugyebár vagy jót vagy semmit ezt sugallják.” Nem ezt sugallom. Ne csúsztass, és ne ferdíts! Azt állítom nagyon határozottan, hogy bár ennyi gazember talán még soha nem volt a porondon, mint most, de akadnak közöttük is tisztességes emberek. Az általánosítás ellen szóltam illő tisztelettel, amit egy intelligens ember zsigerből viszonoz.
Ebben a cikkedben is számtalan apró hibát találok, amin egyáltalán nem ütközök meg, tudva, hogy hol élsz. (A „harmadikszor” azért még így is furcsa.)
Ha én úszóedzőnek, vagy úszóoktatónak akarok állni, akkor kellő alázattal előbb megtanulok úszni.
Nem kell attól tartanod, hogy mégegyszer hozzászólok az írásaidhoz.
Antonius.
Kedves Antónius!
Tisztelettel köszönöm a véleményedet. Nem hargszom rád, és azt sem tudom honnan vetted, hogy rólad írtam? Jól jött a figyelmeztetésed.Gondosabb leszek máskor. Azt értem el, amit akartam, vitát kelteni! Tudod,akinek nem inge, ne vegye magára. A jó szándékot, étékelni kell, látom te jobban érted, szívesen olvasnék tőled bármit a magyar nyelv aktuális kérdéseiről. Én arról beszéltem, amit észrevettem, más mondja el az ő véleményét. Tisztelni fogom. Mégegyszer elnézésedet kérem.
Tisztelettel Munkácsy.
kedves Mindketten! Ha a téma az, mit hogyan kell helyesen leírni, kimondani, h szép magyar nyelvünket őrizzük, ápoljuk, akkor igenis helyénvaló egymás írásait is megkritizálni. Ezért senkinek nem szabad megsértődnie! Persze vannak elütési hibák, -az más lapra tartozó dolog. Amire szeretném felhívnis figyelmet: a nyelvre és az irodalomról, művészetekről alkotott véleményünk, hozzáállásunk változására legalaább annyira káros a felszínes, tartalom nélküli, szóvirágokat halmozó, magát abban kiélő "írásmű", -mint egy-egy helyesírási hiba. Mindkettőt szóvá kellene tenni!. Az új kezdeményezésket pedig sztem igenis fel kell karolni. Egy vers élvezhetősége pl nem függ attól, h vannak-e benne írásjelek, vagy sem! Ritmusa legyen, dallama legyen! A képek a helyükön legyenek! Mit ér egy egyébként jó helyesírással megírt vers ezek nélkül? -én
Kedves László!
Röviden szeretnék válaszolni. Nem török kenyeret sem az általad elmondottak miatt, sem pedig a hozzászólók véleménye miatt. Mindenki mondja el azt, amit gondol, azonban a sértegetésnek – ilyen oldalon, mint a miénk – nincs helye. Az igaz, hogy írásodban én is észrevettem némi apró hibát, azonban tudom, hol élsz. Mások is vannak közöttünk – erdélyiek (vagy 40 éve külföldön élő is), s ezt a körülményt illik tudomásul venni – amit le is írtál, hogy olyan környezetben sokkal nehezebb a magyar nyelvet teljesen hiba nélkül használni. Egyébként is, előfordul mindenkinél, hogy a föltett anyagában marad valamilyen apró hiba, elütés, stb. Én a teljes anyagomat igyekszem átnézni, és bármilyen szorgalmasan átolvasom, időnként marad benne javítani való.
Én nagyra értékelem azt, hogy aki határainkon kívül él, mégis igyekszik magyar nyelven írni, és a magyar nyelv ápolását is ügynek tekinteni.
Üdvözlettel: Kata