Bevallom, én idén nem találkoztam vele. Csak besurrant, belopta magát közénk, ránk fújta leheletét, aztán elinalt, s lombok fakadtak utána lépten-nyomon, hegy-völgyön át.
Úgy emlékszem, hogy április első hetében még télikabátban jártunk. Azután lázas beteg lettem, majd lábadoztam egy ideig. Csak bágyadtan bámultam ki az ablakon, s egyszer csak azt vettem észre, hogy a fiatalok egy szál pólóban, strandpapucsban futkosnak az utcán. Az idősebbek még vettek magukra egy kardigánt is óvatosságból, de csakhamar lekívánkozott róluk az is. Akkor döntöttem el, hogy felsétálok a Tettyére, szeretnék találkozni a Tavasszal. Ott ért a meglepetés. Nem találkozhattam vele, elszökött előlem, ugyanis a Nyár sietett elém.
Teljesen meglepett, hogy már minden tavaszi virág elnyílott, a fák virágai is lehullottak, tele volt fonnyadt szirmokkal alattuk a fű. A fák zsenge zöld ruhája bizonygatta előttem, hogy itt járt, de már bottal üthetem a nyomát. Szíven ütött, de nem tartott soká, mert letaglózott a temérdek zöld, nem tudtam betelni vele, belevetettem hát magam és szerettem volna belekiabálni a világba, hogy mennyire szeretem a fákat!
Aztán megálltam előtte. Egy vén tölgyfa előtt. Még magamnak sem vallottam be soha, hogy miatta jövök, miatta vagyok itt évről évre, hogy lássam Őt. Több évszázada áll már itt, a magas, ósdi várfalak szomszédságában, és mindig lenyűgöz a látványa. Órákig képes vagyok állni előtte.
Ott állt hát, velem szemben, mint egy száz karú óriás. A hegyéig alig láttam fel, olyan magas. Karjait kitárta minden égtáj felé, alig egy méterre a földtől, amik legalább hét-nyolc méter hosszúak, aztán egyre rövidülnek, ahogy kitárulkozik a magasban.
A törzs a legbeszédesebb. Szálegyenes még, de már olykor-olykor botjára támaszkodik és mesél. Sokat látott már életében. Kérgén ott vannak a mindennapi küzdelem csontig ható nyomai. Régi hegek borítják a testét, itt-ott tarjagos daganatok csúfítják, feljebb valami sebet kaphatott, rozsdavörös vér szivárog belőle. Megrendülten állok előtte, majd hozzá futok és megölelem. Arcomat a levelek cirógatják, finom, puha, zsenge levelek. Nemrég öltöztette vadonatúj ruhába a Tavasz, az én öreg barátomat. Nagyon üde, fess, olyan mint fiatalon, még a derekát is kihúzza szálegyenesre, aztán feljajdul, kissé meggörnyed, de áll sziklaszilárdan. Csak a sóhajtásai mélyülnek egyre… Olyan, emberarca van.
A lombokba temetkezem. Ahogyan a szél rezzen, úgy simogatják és hűtik kipirult arcomat. Nem tudok megválni tőle, pedig még sokak várnak a látogatásomra itt.
A Tavasz bizony elszökött előlem, nem találkozhattam vele, de itt járt, láttam a lába nyomát és bizonyítékul itt hagyta kézjegyét.
16 hozzászólás
Kedves Ida!
Sajnos nemcsak előled, hanem mindenki elől elszökött a Tavasz! Az idei évben a Nyár lépett rögtön a helyébe, és a tavaszi zsenge virágokat mindjárt el is égette. A gyöngyvirágjaim fehér színében csupán két napig gyönyörködhettem. Annak viszont nagyon örülök, hogy a Tettyén magadhoz ölelhetted azt a száz karú óriás vén tölgyfát! Szinte meghatódtam, olyan szépen írtad le a fák iránti szereteted…
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Kedves Matild!
Ezúttal is megköszönöm kedves látogatásod, és annak is rendkívül örülök, hogy – ahogyan a Tavasz – Te is itt hagytad kézjegyed. 🙂
Sok szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida!
Olyan szeretettel írsz a tavaszról és az öreg tölgyfárol, ahogyan én is érzek.
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
Úgy látom, van bennünk valami közös… 🙂
Köszönöm, kedves szavaid, és azt, hogy itt hagytad kézjegyed.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Egy délelőtt megvolt a tavasz nálunk is. Épp csak kivirágzott a szilvafa, aranyeső, babarózsa, délután már jött is egy nagy jégeső, és elverte az egészet.
Onnantól meg a nyár kacérkodik velük.
Sokszor el vagyok tájolva, hogy mit lehet már főzni. Olyan fura, hogy júliusi idő van, de még nincsen cseresznye, meggy.
Nagyon szép a Tettye, a húgommal én is jártam ott már párszor, ha még eljutok oda valaha, megkeresem a tölgyfádat. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Éppen egy kiadós jégeső után írom ezeket a sorokat. Remélem, nem ér véget a májusi jó idő
és nem tépázza meg túlságosan a fák új ruháját. 🙂
Örülök, hogy kedvet kaptál ellátogatni a Tettyére. Az öreg tölgyet mindenképpen látogasd meg. Örültem neked! 🙂
Ida
Drága Ida! – Meghatóan szép szvakkal írtál a kedvenc fáról.
Én is nagyon szeretem a fákat, a természetet, de ilyen szépen nem tudnám maga kifejezni.-csodálatos a természet, s nagyon furcsa – valóban, ahogyan ti is érezékeltétek ebben az évben az idő változásait.
Valahogy nagyon más, mint ahogyan szokott érződni a tél után a tavasz, majd a nyár, s nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy fog eljönni ősz és a tél.
Nagyon tetszett ahogyan leírod a természet szép nagy fáját.
szeretettel olvastam:
Kata
Köszönöm kedves soraid, drága Kata.
Attól tartok, hogy ezután már csupán két évszakkal számolhatunk.
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Megjelent előtem a festett kép ahogy az öreg tölgyet öleled. A fa vastag, mégis gyengéd ágai körülölelnek, és leveleivel cirógatják arcodat.
Nagyon tetszett.
Üdvözlettel: János
Köszönöm szépen, János.
Üdvözlettel,
Ida
Kedves Ida!
Valóban igencsak furcsán alakultak az idén a dolgok, úgy gondolom mindenkinek hiányzik a szökevény, legalábbis azoknak akiket még érdekel a természet és annak csodálatos jelenségei. Mert csodás egy évszázadokat átvészelő fa, ha belegondol az ember mi mindent tudna füledbe súgni mikor átöleled, ha mesélni tudna! Szeretettel: István
Kedves István!
Ahhoz érteni kellene a fák nyelvén… bár lehet, hogy talán értünk is?…
Köszönöm, hogy itt jártál és itt hagytad kézjegyed.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szép gondolatok, képek, amelyek azt jelzik, hogyha a Tavasz el is szökött előled, azért a szívedben mindig ott van, ahogyan ott van az öreg tölgy is, akit olyan fantasztikusan személyesítettél meg írásodban.
Én is hiányolom a szökevényt. Egyre kevesebb időt szán ránk, de közben bele sem gondolunk: talán éppen mi üldözzük el a kipufogógázainkkal, a gyárak füstjeivel, a sok kibocsátott széndioxiddal, azzal, hogy üvegházat csinálunk a bolygónkból; valóban a szó szoros értelmében előlünk menekül. Hogyan tudnánk visszacsalogatni? …
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Visszacsalogatni? Tartok tőle, hogy már késő, ha megindult a folyamat, már nem lehet megállítani. Nem is úgy néz ki, mintha bárkinek fontos lenne. Ahol a pénz az úr, csak a profit számít… Beleestünk a csapdába, s talán már nincs visszaút.
Köszönöm szépen dicsérő szavaid. Jólestek. 🙂
Szeretettel,
Ida
Ez nekem tetszett!
Kép-gazdag, érzelem-gazdag, remélem, azért, hagyott rád, azért valamit. (az Idő)
szeretettel: túlparti
Örülök, hogy tetszett, túlparti.
Köszönöm, hogy meg is írtad.
Szeretettel
Ida