ketyeg a jövőnk
időzített bombánkon
pihenünk – na, bumm
*
másodpercenként
csökken az élet sója
megkeseredtünk?
*
esélytelenül
futunk versenyt, az idő
megbundázta már
*
úgy döntöttem, ha
üt az utolsó órám
majd visszaütök
*
rám szól a jövő:
„túl sokat IDŐtlenkedsz” –
nem nőttem még fel
2005. május 12.
8 hozzászólás
Érdekes eszmefuttatás.
Csak, ami eszembe jutott az időről. Amiből általában sose elég 🙂 Köszönöm, hogy olvastál.
hmm. Határozottan tetszik 🙂 Gratulálok!
Köszönöm szépen 🙂
Kedves Netelka, nagyon tetszett a versed , Örülök, hogy olvashattam!
szeretettel : Áné Ági
Köszönöm Ági 🙂
Szia! Ez nagyon jó kis haiku csokor! Az első és a negyedik különösen tetszik, ez utóbbi mondhatnám zseniális! Igazán idézhető, frappáns és “ütős”, graffiti-jellegű igazság.
Üdv, Poppy
Köszönöm, örülök a véleményednek 🙂