Advent Bécsben

Az advent szó jelentése eljövetel, megérkezés. A latin adventus domini kifejezésből származik. Némileg profánul kifejezve nekem sikerült eljutni, megérkezni Bécsbe adventre. Úgy hozta a sors, hogy párom munkahelye szervezett egy kis kiruccanást advent második hétvégéjére és sikerült egy egész buszt megtölteni sok kollégával és baráttal.

Többször megfordultam már Ausztriában, de advent alkalmából először jártam Bécsben, így egyfajta kíváncsisággal viseltettem az út iránt. Nem volt ez valami óriási érzés, hatalmas vágy, de amit hallottam az eseményről, az alapján bizton remélhettem, hogy hangulatban nem lesz hiány. Nem rajtunk múlott, hogy mégis lett…

Azt gondolom, senkinek nem kell mondanom, hogy a korai pesti indulás szükséges velejárója a dolognak, hiszen jó munkához is idő kell, Bécs bejárásához meg pláne! Az út maga nem érdemel sok szót, hisz mindenki utazott már buszon, hosszabb-rövidebb távon. Nos az út három és fél órát vett igénybe, ami átlagosnak mondható. Az egyetlen nem átlagos dolog az egy szem megálló volt Győrnél! Valamennyi busz számára. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ugyanis az összes busz, ami Budapestről Bécsbe tartott, ennél az egy benzinkútnál állt meg. Nem eggyel előbb, nem eggyel később. Itt volt az első pillanat, amikor elgondolkodtam azon a biológiai furcsaságon, hogy vajon a hölgyek milyen októl vezérelve viselik rosszabbul egy buszos út folyadékháztartási gondjait. Ami ugyanis a női illemhely körül zajlott, nagyban hasonlított egy első osztályú ruhabolt 50 %-os árleszállítású akciójához! Ezzel szemben a férfi illemhelynél csak alig lézengett egy-két ember. A megállásra szánt idő mindössze 30 perc volt, így látható volt, hogy a sorba álló több, mint 200 hölgy mindegyike nem juthat el az ajtóig sem. Ennél fogva kezdetét vette a nagy záróizom gyakorlat alig 5 fokos „melegben”, majd megindult a népvándorlás a környező árkos-bokros területek felé. Filmvászonra kívánkozó látvány volt! Persze élelmes a magyar, próbálkozik. Én is megpróbáltam pár női utastársat becsempészni a férfi toalettre, de kiderült, hogy másoknak is eszébe jutott az ötlet. Így megértem azt, hogy – nők állva el az utat – még engem sem eresztettek be a wc-re.

Győrtől Bécsig szembesülni kellett néhány szabállyal. Többek között, hogy a buszból kiszállva az idegenvezető nem fog megszólalni, nem fog idegen vezetni, mert azt nem lehet. Ne is kérdezzük! Ne szemeteljünk, mert 17 EURO a büntetés. A busz 17 óra 30 perckor indul vissza, mindenki legyen a gyülekező helyen addigra, mert a rendőrök kizavarják a buszt a belvárosból, és így tovább …

Megérkezés és kiszállás után kezdetét vette a túra irányított része. Ez állt egy darab kék esernyőből, amit a Hofburgba lépve követni kellett. Utunk célja a Stephans-dóm volt, mondhatni erőltetett menetben. Közben többeken látszott, a már robbanásig feszült „árvíz” helyzet, mert illemhelyre egyszerűen nem lehetett elmenni. Mi megálltunk fotózni, mert kellemes napsütéses idő volt, de „idegenvezetőnknek” ez sem jött be. A dómhoz érve jött a nagy semmi. Némi lébecolás és tanácstalanság után mehetett mindenki amerre látott. Főleg WC-t, mert ez volt az elsődleges turisztikai célpont. Nekünk szerencsénk volt, mert elsők között érkeztünk és kiszúrtunk egy MCdonaldsot. Mondanom sem kell, hogy itt is kezdetét vette a nagy sorban állás és a koedukált illemhely használat. Eközben az idő kezdett vészesen ebéd felé hajlani, így el kellett gondolkodni hogy merre tovább. Mi úgy döntöttünk, hogy irány Schönbrunn, hiszen közel 6 óránk volt a visszaindulásig. Ennyi időt ép eszű ember céltalan őgyelgéssel nem biztos, hogy el tud tölteni 5 fokos hidegben. Schönbrunnba az eljutás elég egyszerű. A Kartner Strassén kell elindulni déli irányba egészen a Karlsplatzig. Így az ember nézelődhet is. Itt több metró vonal is van, a kastélyhoz a zöld színű, U4 jelűt kell használni. Mindössze 6 megálló és 1,80 Euró a jegy ára oda és majd vissza is. Helyes automatánál lehet a jegyet beszerezni, némi nyelvismeret birtokában. A kastélyhoz érve vásári hangulat és némi tanácstalanság fogadott minket. Ebéd legyen, vagy kastélylátogatás. Utóbbi mellett döntöttünk. Itt tudni kell, hogy két lehetőség közül lehet választani. Kis túra 25 szobán át 9,5 Euróért, vagy nagy túra kb. 40 szobán át 12,5 Euróért. Mi ez utóbbit választottuk volna, de jött a döbbenet, mert 5 azaz öt kemény órát kellett volna várnunk, hogy bejussunk. Maradt tehát a kis túra ahová négy embert összevonva adták a jegyet, ami bonyolította a pénzügyi helyzetet. A 18. szoba után már áldottuk az eszünket, hogy csak a kisebbik túrára jutottunk be. Nem könnyű feldolgozni, hogy 25 szobán át csak ágy, asztal, szék, festmény…

Az illemhely-helyzet itt is a már megszokott képet mutatta, annyi plusszal, hogy már a mozgáskorlátozott helyiség is beszállt a játékba. Innen azután egyenes út vezetett a kastély előtti nagy udvarra, ahol végre jöhetett a kulináris élvezet. Bátran merem ajánlani mindenkinek az itt kapható fűszeres kolbász falatokat, mustárral és péksüteménnyel. Hozzá természetesen forralt bor, vagy egy pohár puncs dukál, amit helyes kastélyos bögrében szervíroznak és fel is számolnak. Persze vissza lehet adni a bögrét, némi pénzt visszaadnak érte. És hát vigyázat! Nyelvismeret mindenképp. Nekünk két kényes szituációnk is volt, ahol pár eurót rá akart tenni az árus a portékára, de társaságunk egy tagjának német tudása elhárította a bajt. A kastély mögött található még egy hatalmas kert, amit érdemes lehet egy nagyobb lélegzetvételnyi sétával körbejárni.

A belvárosba visszatérve leírhatatlan látványban volt részünk. A sétáló utcában félelmetes mennyiségű ember mozgott, kavargott, lélegzett faltól falig egyszerre. Mivel időközben besötétedett már csak korlátozott darabszámú fotót sikerült készíteni.

Buszunkra felszállva sikerült megállapítani, hogy a közlekedési dugó ott is az ami itthon, csak épp szombat este. Érdekes volt látni, hogy még ekkor is tömegével érkeztek turisták, akik valószínűleg több „filinget” kapnak az esti adventből. Eközben a Ringre érve hatalmas mennyiségű busz és autó rostokolt a dugóban, ami a nagykörútnak is díszére vált volna. Hazafelé a már megszokott forgatókönyv szerint egy megálló volt Győrnél, sportos árokparti leeresztéssel.

Mindent összevetve, ha levonjuk az idegenvezetéstelenséget, az illemhely gondokat, az elköltött 60 eurót és azt a nem elhanyagolható tényt, hogy magát az adventet különösebben semmi nem idézte fel, egy teljesen átlagos kirándulós, barangolós napot sikerült eltölteni a sógoroknál.