15 évvel ezelőtt történt.
A lány, a munkahelyi szobájában ült, az íróasztal előtt. Számolt és szerkesztet valamit, dolgozott.
Egyedül volt.
Az épületet annak idején honvédségi használatra építették, a szoba belmagassága úgy 5 méter lehet. Nagy, nehéz üvegbúrák alatt helyezkedtek el az égők a plafonon.
Elmélyülten hajolt az asztal fölé, de a csendben, a folyosóról behallatszott valami halk susmus, beszélgetés féle.
Hírtelen elhatározással felállt, gondolta megnézi, hátha valaki jött hozzá, csak nem mer bekopogtatni.
Tett 5-6 lépést, a keze az ajtókilincset fogta már és lendülete haladt is tovább, amikor hatalmas csörömpölést hallott a háta mögött.
Döbbentem fordult meg.
Egy súlyos üvegbúra engedte el magát a mennyezetről.
Épp az asztal fölött…. Épp a tarkójára csapódott volna le, ha még ott ül.
Az asztalon elhelyezett üveglap is ezer szilánkra pattant szét, beterítve az egész helyiséget.
Döbbenetében, mivel addigra már kinyitotta az ajtót, kinéztett a folyosóra.
Senki nem volt ott , csak a csend.
14 hozzászólás
Szia!
Ha igaz történet, akkor is máshol lenne a helye, nem a jegyzetnél, szerintem.
Hátborzongatóan jó sztori.
Üdv.
Kedves Artur!
Lehet, igazad van, de nem tudtam eldönteni hová is soroljam ezt az írást.
A történet minden pillanata igaz. Az a lány én voltam- vagyok.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy olvastál.
Üdv. Ildikó
Érdekes írás, teljesen lekötötte a figyelmemet! 🙂 Maga a történet különös… számomra nagyon reális, ugyanis egyszer hasonlóképpen jártam. Bementem a fürdőszobába; nemrég vettük azt a lakást, amiben akkor laktunk, felújítva. Álltam egy helyen, de gondoltam egyet, és arrébb léptem. Ebben a pillanatban zúdult le közvetlenül mellém egy csomó csempe, amiről kiderült, hogy rosszul volt felrakva… mind a fejemre eshetett volna… Megdöbbentem, és a férjem is, aki a nagy csattanásra azonnal berohant. Hiszek abban, hogy az ember képes megérezni dolgokat… vagy több 🙂 és ez már nem az anyagi világ csodája 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Látod, biztos vagyok benne, hogy szinte mindenkivel történt már hasonló eset, különös történetek ezek, de vannak és ez így jó! 🙂
Az ember rágódhat rajta. 🙂
Köszönöm az értékelésed és a gondolataidat!
Szeretettel. Ildikó
Jó kis történet, bár ennyi év után elárulhatom, hogy én susmusoltam ott kint..)))
Épp a magasban szereltem az armatúrákat, azért nem láttál…
Bár akkoriban villanyszerelőként dolgoztam ott…, de a helyreállításokért, és a takarításért jobban fizettek… Csak viccelek, nehogy a szívedre vedd!
De azért én is megijedtem akkor..)))
Gratuli Krampuszkának!
szeretettel:dinipapa
Szóval, te vagy az a "valaki", aki mai napig ott áll a folyosón a létra tetején mumifikálódva?! 🙂
Köszönöm kedves Dinipapus! 🙂
krmpll
Szia!
Szerencsés megmenekülés! Lehet, hogy az angyalok néha susmussal segítenek?
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Bevallom, erre a kérdésedre nem tudok pontos választ adni. Van olyan dolog, mely megmagyarázhatatlan.
…és nálam akkor jönnek az angyalok. 🙂
Ildikó
Kedves Krampuszka!
Tetszett az írásod. Én hiszem, hogy valaki vígyáz ránk, bár ezt sokan nem fogadják el.
Velem is történ már hasonló dolog és ezért hiszek benne.
Üdv: József
Kedves József!
Időnként nem árt megállni. Nem árt tudatosítani magunkban, hogy nem elég az élethez az, hogy feltaláltuk a spanyolviaszt. Az élet ettől több. A lét több.
Mi pedig apró porszemek vagyunk.
Köszönöm az értékelésed és hogy nálam jártál! 🙂
Ildikó
Nagyon tetszett az írásod Krampuszka.
Vannak olyan pillanatok , olyan történésekaz életünkben, ami
a képzeletünket is felülmúlja.
Igen, ezek a megmagyarázhatatlan dolgok.
Nem mindenki hisz benne, én igen, mert már volt hasonlóban részem.
Örömmel jártam Nálad.
Köszönöm kedves Zsike, hogy olvastál! 🙂
Igen, Krampuszka, néha vigyáz ránk valaki – de csak néha.
Kedves Krampuszka!
Valaki vigyázz ránk és nem is tudjuk miért. Megmagyarázhatatlan dolgok ezek.
Elgondolkodtató.
Ági