Apanyaság – avagy az első saját könyvemet megérintése

Néhány éve, van talán már vagy öt is, elhangzott a rádióban egy hír: Mallorcán ma akár negyven fokig is felkúszhat a hőmérő higanyszála”. Akár milyen hihetetlenül hangzik leültem a gép elé, és megnyitottam egy új dokumentumot. Az, hogy mit fogok írni még nem tudtam, csak azt éreztem, hogy írni kell. A címről fogalmam sem volt, Mallorcát mániákusan szerettem(szeretem), azt sem tudtam mi fán terem egy könyv megírása, de a klaviatúra vonzása minden bizonytalanságot elsöpört.
Hetek alatt elkészült valami, amit pár kolléganőm elolvasott, és azt mondta, hogy „tök jó”, meg ” te ilyet is tudsz?” és még folytathatnám. És elkezdődött az írás, melynek fogalmam sem volt mi és hol lesz a vége.
Csakhamar rádöbbentem, hogy muszáj lesz egy kis „adatbankot” készíteni, melyben megtervezem a helyszínt, vázlatot csinálok a történések sorrendjéről, lejegyzetelek fontos dolgokat szereplőkről, hogy elég legyen egy kattintás a fontosabb történések, tudnivalók előcsalogatásához.
Amikor talán két év munka után elkészültem, feltöltöttem egy irodalmi lapra, majd a „Napvilágra” is. Itt, nálatok indult el valami. Kaptam hideget meleget és sok-sok bíztatást. A jogos hideg észrevételek hatására többször átírtam, s fogalmaztam.
Még ekkor sem gondoltam úgy igazán, hogy ki kéne adni, ám jöttek az e-milek, és megmozdult valami. Belevágtam. A nagy hazai kiadók …,nem tudom mit hoz a jövő ezért nem nyilatkozom a hozzáállásukról, a kicsik meg… hát érthető, hogy ekkora rizikót nem vállalnak be.
Bevallom, feladtam. Az élet egyik napról a másikra belökött a Mariana-árok legalsó utáni repedésébe. Csak azt mondogattam magamnak, hogy fel kell állni, és el kell indulni! Egészen véletlenül botlottam bele egy kiadóba, mely nemzetközi háttérrel akkoriban érkezett hazánkba.
Emlékszem, az internetezőben többen furcsán néztek rám, amikor felüvöltöttem, hogy: IGEN! Elfogadták, és tárgyalhatunk a továbbiakról. A Lektortól visszakapott anyagból nagyon sokat tanultam. Nem volt sok korrigálni valóm, de valahogy mindegyik rávilágított néhány gyengémre. A sok magyarázat a párbeszédek után, meg a mosolygások és füllentések gyakorisága volt a fő „probléma”.
Nos, ez a kiadó, azóta minden ígéretét és a szerződésben vállalt határidőket betartva az elmúlt héten postázta a támpéldányaimat.
A csomagot legalább tíz percig tartottam a kezemben, majd lassan felbontottam, de még nem volt erőm kihúzni a könyveket. Hihetetlenül örültem, majd mikor megérintettem az első könyvemet, fel sem fogtam mi történik velem, mit is tartok a kezemben. Bátortalanul, megillatoltam, átlapoztam, megsimogattam…
Másnap furcsa volt, hogy a kolléganőim azt kérik, hogy dedikáljam, mert csak úgy fogadják el!