Ma is szívesen és sokan olvasnak. Látom. Tömegközlekedési eszközökön, várótermekben, orvosi rendelőkben, hivatalokban várakozás közben, kávézókban…stb. Van igény a könyvekre. Sok kiadó nem látja benne a nagy bizniszt, mert nem a gyors meggazdagodás forrása, viszont, ha jó a könyv, stabil, biztos, folyamatos bevétel lehet, csak ki kell várni. Mint egy jó vállalkozás, meghozza a gyümölcsét. Lassan, de biztosan, és biztos, hogy lassan. Régen a gazdag emberek büszkék voltak arra, hogy mint segítők, vagy támogatók, nevük meg volt említve egy-egy nagyobb művész neve mellett. Nyugaton sok országban ez ma is nagy divat a tehetősebb emberek körében. Érdekes, hogy pénzükkel csupán a nevüket tették le a művész, vagy művészet mellé, és eszükbe sem jutott jogot formálni, magára az alkotásra, netán a művész személyére. Visszatérve az olvasás szeretetének látszólagos kihalására. A könyvtárak sem panaszkodnak a látogatottságot illetően. A korosztály, akiket olvasni látok, vegyesek. Nekem személy szerint úgy nem megy az olvasás, ahogyan az első sorokban leírtam, mégis minden tiszteletem ezeké az embereké, mert könyvet vesznek a kezükbe. Én szeretem megadni a módját. Esti csend, nyugalom. Szertartásszerűen elhelyezkedem az ágyamban, és komótosan, lassan kinyitom a könyvet. Megszemlélem, elolvasom az előszót. Megismerem az írót. Mit tart a világról, az emberekről? Hogyan szól leendő olvasóihoz? Elképzelem, hogyan alakította ki véleményét? Mit tart fontosnak, és mi az, amit lenéz, ami bosszantja? Magáról vall minden mondatával. Megszólít és beszél hozzám könyve lapjain keresztül. Erre a televízió szerintem nem képes, csak elhiteti velünk. Erőltet és győzköd. Próbálja meghatározni, mit gondoljunk, és ez baj. Baj, mert néhány esetben célt ér. A könyv varázsát azonban nem tudja felül múlni. A könyv közvetlenebb. Szabadon hagy. Engedi, hogy saját fantáziánk rendezzen filmet az olvasottakból. Az élő előadásnak is ez a természetes varázsa. Láttam már középszerű darabot színpadon. A színészek beleélték magukat a szerepbe, ezért az egész fantasztikus élménnyé változott. Megtisztelték a nézőket játékukkal, s a nézők ezért hálásak voltak. Láttam már szuperprodukciókat televízióban. Erről inkább nem mondok semmit.
Az emberek igenis szakítanak időt az olvasásra. Újságot pedig szinte mindenki forgat nap, mint nap a környezetemben, és gondolom, másokéban is. A gyerekekkel hogyan szerettethetjük meg az olvasást? Erre inkább a múltamból hoznék egy történetet:
Alsó tagozatos tanuló voltam, és napközibe is jártam. Akkor így hívták, és nem tanulószobának, vagy akármi másnak. A napközis tanárnő egy „képesítés” nélküli volt. Nem tanított abban az iskolában semmilyen tantárgyat, de…
Téli időszakban, naponta egy órát szánt arra, hogy felolvasson egy-egy fejezetet, könyvből. Milyenből? Ami az akkori slágerek voltak. Winnetou, Ezüst tó kincse, Medveölő, Bőrharisnya, és a többiek. Tette mindezt olyan átéléssel, és színészi képességekkel, hogy én személy szerint neki köszönhetem. az olvasás szeretetét. Azóta az összes könyvet, amit felolvasott, újra olvastam, és még sok mást is. Fantasztikus volt tőle ez a teljesítmény. Még az osztály akkori legrosszabb tanulói, a bukott diákok is szájtátva hallgatták. Volt is a tanárnőnek tekintélye!
A mai rajzfilmek sokasága zavaró lehet, de nem kell megijedni tőlük. Többségük ma is jóra neveli gyermekeinket, tiszta szándék vezérli készítőit. Furcsák? Számunkra biztosan, de ez csak azért lehet, mert a mai kor gyermekeinek szól, és ők már mások, mint mi voltunk. Igényeik mégis nagyban hasonlóak a mi gyermekkori igényeinkhez, mert az imént említett személyes jelenlétet, közvetlenséget minden kis lélek szomjazza. Kell nekik a szóban elhangzó esti mese. Kell nekik a sok szép színes könyv. A varázs nem múlt el, és mindig is hódítani fog. Az élő előadás az idők végezetéig diadalmaskodni fog és a könyv sokkal jobban tolmácsolja a mondanivalót, mint bármilyen elkészített film. Kivételek persze vannak, és ez a szép az egészben. A fontos, hogy tudjuk, még most is van létjogosultsága a leírt szavaknak, a valódi irodalomnak.
13 hozzászólás
Szia, artur. Egyetértek cikked fő mondanivalójával. Szerintem sem pótolja soha semmi a valódi irodalmat, ami nem lehet más, mint kézzel fogható, szagolható, forgatható könyv. Nagyon jó a cikked, gratulálok: Colhicum
Szia arthur!
Szívemből szólt a cikked!
Imádok olvasni, és életem egyik nagy vágya, hogy minden könyvet amit csak szeretnék megvehessek, és legyen időm elolvasni őket…
Üdv: Gyömbér
Szia!
Tetszettek a gondolataid, és azt hiszem, az a tanítónéni nagyobb jót nem tehetett volna azokért a kiskölykökért…
Bocs, a tanító néni különírandó…
Szia!
Talán még nincs végveszélyben a nyomtatott könyv, és még szeretnek az emberek olvasni. Egyetértek veled, szükségünk van a könyvre, hiszen szaga, sajátos tapintása van. Mi, akik ezen nőttünk föl, ragaszkodunk hozzá. De vajon így érez-e az új nemzedék?
Szeretettel: Rozália
Egyik legjobb illat a friss könyv illata, s a varázs melyet olvasás közben nyújtanak az illatos lapok – felülmúlhatatlan. S tényleg én sem tudok metrón és vonaton olvasni, sok a zavaró körülmény.
Jó kis cikk artur! Gratulálok!
Sziasztok!
Köszönöm nektek. Gondoltam, hogy irodalomszerető emberek körében az enyémhez hasonló nézetekkel találkozom.
🙂
Valóban, a nyomtatott könyvet semmi sem pótolhatja. Jó a cikked 🙂
Köszönöm Tamás! Én is hiszek benne.
Ennyi szeretettel …régen hallottam bárkit is beszélni az olvasásról,
az olvasás szeretetéről .
Nagyon jó írás!!
Szia Zsike!
Azért, mert így is érzem:-) Neked is köszönöm, hogy itt jártál.
Szerintem is vannak még olyanok, akiknek többet jelent egy könyvet olvasni, mint egy filmet megnézni.
Nagyon is igazat írtál, Artur!
Myrthil
Kedves Myrthriller!
Nagyon örülök, ha te is így látod. Köszönöm!
Üdv.