"Végállomás. Kérjük kedves utasainkat, hogy megállás után szíveskedjenek elhagyni a vonatot, és erre figyelmeztessék utastársaikat is".
Mi van akkor, ha én nem szállok le? Elalszom, és már csak akkor térek magamhoz, mikor elindult a szerelvény. Senki nem vette észre, hogy itt ragadtam, ebben a koszos, izzadtságszagú metrókocsiban. Nem marad más társaságom, csak a metróvezető. Megállíthatatlanul robogok a félelmetes katlan, a mindent elnyelő BKV-pokol felé, amit mások csak úgy neveznek: kocsiszín.
Ahogy közeledünk a feketén ásító bejárat felé, mintha lángokat látnék valahol messze, az épület belsejében. Biztosan rám várnak, hogy felemésszenek, engem, aki nem hajtott fejet a felsőbb akaratnak és nem hagyta el a vonatot. Annyira közel vagyunk, hogy látom, ahogy a karszalagos kezek nyúlnak felém.
Megérkeztünk, benn vagyunk a kocsiszínben. Jobbra tőlem kikötözött ellenőrök rázzák láncaikat, mint a megvadult kutyák, előttük egy-egy vizestál. Egyre csak ordítanak, szájukból fröcsög a nyál: „Jegyeket, bérleteket!”. Mögöttük sorban állnak azok a szerencsétlenek, akiknek nem volt egyik sem. Homlokukon felirat sötétlik: bliccelő. Én sietve, remegő kézzel felmutatom még érvényes diákbérletem, mire az ellenőrök nyüszítve hátrálni kezdenek. Olyan hatással van rájuk a mozdulat, mintha Drakulának mutatnám a keresztet.
Beljebb robogunk a metrón. Már közelről is látom a lángokat, a kocsi oldalát nyaldossák. Áthaladunk egy végtelennek tűnő szakadék felett, melynek mélyéről kétségbeesett kiáltások törnek fel. A szakadék oldalára koszos fatáblát szegelt valaki: „VISSZAESŐ BLICCELŐK”, hirdeti rajta a felirat.
A következő teremben, amely sokkal kisebb, mint az előző, lelassít kicsit a metró. A vezető kiinteget az egyik sarokba, ahol egy hatalmas asztalt korosodó takarítónők hada ül körül. Mindnek cigi lóg ki a szájából, és gines üveg csillog a kezében. Épp egy kártyaparti közepén tartanak. A vezető kedélyes hangon kikiabál nekik: „Hölgyeim, hát maguk nem dolgoznak?”. Azok még kedélyesebb hangon válaszolnak: „Jaj, hogy gondolod, aranyoskám, már évek óta nem takarítottunk egyik kocsiban sem!”.
Az utolsó teremhez érkezünk. Ez a legnagyobb mind közül. A falak mentén aranyrudak sokasága tornyosul olyan magasra, hogy nem látni a tetejét. A metró megáll, a vezető kiszáll. Én is kiszállok vele –ha már idáig eljutottam, nem hátrálhatok meg. Remegő léptekkel elindulok a vezető után. A terem végében, egy trónuson meglátom őt. Ütött-kopott trónuson ül, két oldalán egy-egy magasabb szintű ellenőr liheg, várja a csontot. Ő maga nyugodtan ül, néha elereszt egy sátáni kacajt, csak a hangulat kedvéért. A vezető letérdel elé, fejet hajt, és egy Nokiás dobozt ad át neki. Ő vörös, duzzadt ujjaival, hegyes, fekete karmos kezével kibontja a dobozt, megszámolja a benne sorakozó papírpénzt, majd vállon veregeti szolgáját, és annyit szól mély, vészjósló hangján: „Ügyes voltál ma, Zsolti.”. Ekkor már látom vörös, patás lábát is. Szeme sárgán izzik a sötétben, fején csavarodó szarvain megcsillan a metrókocsi lámpájának fénye. Tudom, hogy elvesztem, innen már nincs visszaút. Hagyó Miklós kezei közé kerültem, és többé nem láthatom a kocsiszín kijáratát.
6 hozzászólás
Nos, ha ilyen cikkek lennének az újságokban, biztosan gyakrabban olvasnám.
Gratulálok!
Kedves Marianna!
Köszönöm szépen. =)
Kedves Marianna!
Köszönöm szépen. =)
Arról volt szó, h nem politizálunk ezen az oldalon, nem? Nekem leveszik az írásomat, ha kaki kopasz helyett pl sz… kopaszt írok, itt meg ki lehet mondani egy politikai párt egyik emberének nevét, olyan szövegösszefüggésben, mintha ö lenne a főördög. Hogy is van ez?
(ugyanezt írtam volna akkor is, ha egy másik párt, másik emberéről, és az ő vélt, valós, bebizonyosodott, be nem bizonyosodott ügyleteiről szólna a jegyzet.) -én
Kedves Bödön!
1. Nem tudtam hogy nem lehet politizálni, biztos nem olvastam elég figyelmesen a szabályzatot. De nem vagyok protekciós, ha erre célzol, kb. senkit nem ismerek az oldalon.
2. Publicisztika házinak írtam a cikket, sehol nem jelent meg és nem is hinném hogy valaha fog. Jegyzetet kellett írni az első mondatról, és az utolsó sorokig nem gondoltam arra, hogy beleírom az egész Hagyó botrányt, de épp a kezembe akadt egy cikk róla, és adta magát.
3. Nem párttagként szerepel a cikkben az illető, hanem a BKV egyik fő személyeként. Szerintem ezért nem zavarta a Napvilágosokat a dolog.
4. Nyilván nem fogok írni a szerkesztőknek hogy hé, vegyétek le a cikkem, és én sem fogom kitörölni. Ha gondolod, írj nekik nyugodtan, engem nem zavar. De ha fel vagy háborodva, hogy a te írásodat nem engedik ide, az enyémet meg igen, akkor nem nekem kéne kommentelni, hanem nekik panaszt tenni. Szerintem.
Kedves Eghain! Engedd meg, h én is pontokba szedve válaszoljak, -pontról pontra. 1. A szab.-ban tényleg benne van. Eszembe se jutott, h protekcós lennél, vagy hogy ilyesmi itt létezne. 2.Publicisztikának egyébként nagyon jó, és nekem kifejezetten tetszett!!! 2.Mindenképpen politikai jellegű, akár írsz pártot, akár nem, mert mindenki tudja miről van szó. 4. Ez csak amolyan "esti füstölgés" volt részemről, nem veszem annyira komolyan, inkább csak vigyorgok rajta. Nem vagyok tehát felháborodva, nem is szoktam f.-va lenni. Ilyesmi miatt nem érdemes lépéseket tenni. Különben sem stílusom, h panaszt tegyek bárki, v bármi ellen. Szia: én