Amikor írok, mindig zene szól a fülemen,… sőt, állandóan szól a zene. Most éppen a bohóc sír a dalban. A bohóc, aki gyermekkorunk egyik legvidámabb élménye. Akitől csak azt láttuk, hogy az élet csupa nevetés, móka, és kacagás.
Valamikor bohóc szerettem volna lenni,… s lehet, hogy az is lettem valamelyest. Talán amikor nevetek,…és amikor sírok,… olyan vagyok mint egy bohóc.
Tudod a bohócok is sírnak, azért mert ők is emberek,… csak az arcukat olyankor is színesre festik, hogy mindig úgy tűnjön,… mintha mosolyognának. Ha láttál már síró bohócot, akkor tudod, hogy az a legszomorúbb látvány. Milyen nehéz is lehet, könnyezni egy nevető arc mögött úgy,… hogy ne vegye észre a publikum. Visszatartaná szegény,… és nem zokog,.. csak némán csurrannak ki könnyei, mert nagyon megtanult hangtalanul sírni. Egy bohóc sohasem teheti meg, hogy kimutassa a világ felé a fájdalmát. Arra hivatott, hogy szórakoztasson, nevettessen, és mindenkivel elhitesse, hogy… az élet szép. Ezért mindig csak titokban, belülről sír. Azt is csak arról veszed észre, hogy másképpen csillognak, a huncut szemei. S ha néha le is gördül egy-egy könnycsepp a kifestett arcán, a szája akkor is, mindig,… nevetésre görbül.
Én vállalom hogy bohóc lettem, mert tudok nevetve sírni,… és sírva nevetni. Kérlek soha ne haragudj a Bohócra amikor sírni látod!… mert olyankor éppen " csak " EMBER.
28 hozzászólás
Szia!
A bohócokat valahogyan én, Veled ellentétben, sosem szerettem. Írni írtam róluk,egy prózát is ennek ellenére,és egy verset is.A próza címe" A bohóc," ha kedved van hozzá olvasd el kérlek. A vers címe "Bohóc."
Érzem, értem amit ki szerettél volna fejezni írásodban..Tetszik ez a "szösszeneted" is.
Szeretettel:Selanne
Szia Selanne!
Én valahogy sosem hittem el gyermekkorom bohócainak a nevetését. Felnőttkorban már láttam szívből nevető, és síró bohócot is. Ez valóban a dal hatására "bújt ki belőlem" egy szomorkás napon. Köszönöm hogy jöttél,igazán jólesik.
Szeretettel: pipacs
Tetszett az írásod, kedves Pirospipacs!
(Érdekes, hogy én gyerekkoromban is azt éreztem, hogy valami elképesztően keserű élet lehet az övék..éppen azokra éreztem rá, amiket írtál.. s ez bennem inkább sajnálatot, szomorúságot váltott ki.)
szeretettel:Zsanett
Kedves Zsanett!
Örülök jöttödnek. Hiába, a gyerekek mindig érzékenyebbek, még a bohóc sem tudja őket végleg " becsapni ". -))))
Köszönettel és szeretettel: pipacs
Szia Ica!
Képzeld én felnőtt koromban egy farsangi bulin bohócnak öltöztem. Csodálatos volt. Tudod, azért a bohócok annyi mindent megtehetnek a festett arc mögött! Én akkor kipróbáltam. Kívánom mindenkinek egyszer tegye meg. Az írásodhoz gratulálok!
Szeretettel üdv.Vali
Valika kedves!
Bizonyára érdekes lehet, álarc mögé rejtőzve tenni valamit. El lehet játszani a gondolattal.
Köszönettel és szeretettel: pipacs
Szia!
Bohócnak lenni is egyfajta hivatás. Kemény munkát vállal, aki erre szánja el magát.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Nem könnyű bizony, egyetértünk. Köszönöm hogy olvastál. Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
A bohocokon nevetni szoktak, én ezért szerettem mindig bohockodni. :-)))
Tetszett ez a szösszeneted is!
Barátsággal Panka!
Panka kedves!
Bizony bohóckodni nagyon jó, én is imádok nevetni.-)) Ez most a másik oldal volt.-(( S hogy mégis tetszett, annak szívből örülök.
Köszönettel és szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Újra kell írnom, mert kikapcsolt a gép, nem tudom, mi lett vele…
Jó szösszenetet írtál a bohócokról, érzelmeiket próbáltad bemutatni. De ha őszinte akarok lenni, akkor nekem sohasem tetszettek a bohócjelenetek, mivel erőltetettnek tartottam, s én a természetességet szeretem. Soha se tudtam megérteni, s nevetni se tudtam a bohóckodásukon. Persze, tisztelem mások nézeteit.
Maga az írásod jól sikerült.
Szeretettel: Kata
Kata kedves!
Bizony a számítógép ördöge engem is gyakorta megviccel. Hogy mégis "visszajöttél" nagyon köszönöm. Sokat jelent nekem.
Köszönettel és szeretettel: pipacs
Nagyon jó gondolatok, Kedves Pipacska!…
Bizony bohócnak nem könnyű lenni…
Játszani, hogy boldog vagy, közben a szíved szakad meg…
Jó írás, mint mindig…
Ölellek: Lyza
Lyza kedves!
Én is néha bohóc vagyok, hol ilyen, hol olyan.
Szeretettel ölellek, köszönet: pipacs
Értelek és tetszik nagyon.
Gratulálok. a.
Kedves Antal!
Mindig nagyon örülök ha megjelensz, mert tudom hogy őszintén szólsz . Sőt,… érzem hogy a sorok mögött is olvastál.:))
Köszönönettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Az egyik legnehezebb hivatás éppen a bohócé, és nagyon szépen liírtad, hogy miért. Tetszett az újabb szöszenet.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Örülök hogy tetszett, és köszönöm hogy "jöttél".
Szeretettel: pipacs
Gratulálok, telitalálat. Jól irtad meg, irigyellek.
L
Kedves Lenabuci!
Ne irigyelj, olvasgattalak már, és tudom hogy Neked is megy.:)))) Kedves Vagy, igazán örülök Neked.
Szeretettel: pipacs
Szia Pipacs!
Nálam már az első mondatod telitalálat. 🙂
Szerintem mindannyian valamilyen formában bohócok vagyunk, mert csak a kiválasztottaknak sírjuk el bánatunkat. Megvilágosodott a fejemben, hogy magam is hatalmas bohóc vagyok, de mindenképpen jó érzés embernek lenni. 🙂
Nevetve sírtam, sírva nevettem mire a végére értem a "szösszenet"-nek.
Gratulálok, kiválóan írtad meg, s most már azt is tudom, miért érted meg annyira a verseimet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
"Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.” (Marquez)
Kankalin kedves!
Bizony ha érzések törtek fel belőled, akkor benned is ott él a Bohóc. Az élet olyan mint egy nagy színpad, s mi csak ott állunk, hol a függöny előtt, hol mögötte. Néha kifessük magunkat, hogy eltakarjunk a fájdalomból valamennyit. Én is érzem, hogy van bennünk valami "közös".:))) nekem is feltűnt már.
Szeretettel ölellek: pipacs
ui: az idézet nagyon ott van:))
Kedves Pipacs, engem nagyon meghatott az írásod.
Lehet azért is, mert most hasonló cipőben járok most, mint a síró Bohóc.
Befelé könnyezek, de senki nem látja…, nem láthatja.
Szeretettel: Tibor
Kedves Tibor!
Bizony vannak cipők, amelyek hasonlóan kopnak szét,:)) … és álarcok is, melyeknek ugyanaz a szerepe, pl. takarni.
Köszönöm őszinte szavaidat!
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Lehet, hogy szösszeneted mást versre ihletett ? Gratulálok 🙂
kerepke
Kedves Kerepke!
Ha így lenne, örülnék! Majd jól körülnézek.:)
Szeretettel: pipacs
"mert olyankor éppen " csak " EMBER." Pontosan. Sajnos nincsen fájdalom nélkül boldogság, hiszen ez a kettő nem létezik egymás nélkül. Amúgy sosem szerettem a bohócokat, mert mindig tudtam, hogy direkt csinálják azt, amit, de ez a prózád megfogott, a lelkemig szólt.
Zsu
Kedves Zsu!
Olykor mi magunk is bohócok vagyunk, hiszen gyakran ami a külvilág részére látható, az csak egy álarc, hiszen nem mutatjuk ki mindig azt, ami bennünk munkálkodik. Neked köszönhetően most én is újraolvastam, saját magam. 🙂
Köszönlek!
pipacs