Milyen különös, ez a tincs itt a jobb halántékomon… mintha melírozva lenne. Hmm… egy ősz hajtincs. Tincs, ami nincs… Próbálom magamban tréfával elütni a dolgot. A baj éppen az, hogy van… Miért is lenne baj?… Sosem követtem a divatot, sosem volt melírozott hajam, hát elintézte a természet helyettem. Még festésre sem kellett költeni, fodrásznál ücsörögni, időt pazarolni rá… az idő… lám, az idő ide varázsolt egy ősz tincset. Na, most legalább divatos a frizurám. – elégedetten igazítom el ősz hajtincsemet a barna haj tetején. Hát igen, ötven felett már számíthat az ember ilyesmire. Panaszra semmi okom, hát hiszen, csak egy kis melírozás…
A következő napokban azért kicsit jobban megfigyelem kortársaimat. Hmm… mások miért nem őszülnek? Érthetetlen. Julinak, a barátnőmnek most is gyönyörű szőke haja van, Éváé sötét barna, ősz haj, egy szál se… Magdié is… hmm, vajon miért olyan vörösbe forduló? Mintha valamikor nem ilyen lett volna… Na, hát ennek komolyan utána nézek. Csütörtökönként úgyis összejövünk egy presszóban… milyen nap is van ma? Vasárnap? Hogy bírom ki csütörtökig?
Alighogy helyet foglalunk az asztalnál, mintha Juli a gondolataimban olvasna, rácsodálkozik:
– Nahát, te is őszülsz? Milyen helyes ősz tincs van a jobb halántékodon. De tényleg, mintha csak melírozva lenne, nem igaz lányok? – most már mindenki engem néz, nem csak ők hárman, hanem az egész presszó.
– Megbolondultál? Mit rikácsolsz ilyen nagy hangon? És egyáltalán mit bámultok, nem láttatok még ősz hajat?
– Ne haragudj drágám, – mondja Juli – csak úgy megörültem, amikor megláttam az ősz tincsedet, hogy na végre, csakhogy te is őszülsz már!
– Mi az, hogy én is? Még ki? – kérdezem értetlenül. Összenéznek, röhögnek…
Kiderül, hogy Juli a harmincas éveiben kezdett őszülni, azóta festi a haját szőkére. Azelőtt ő is barna volt, csak akkor még nem ismertem, ő meg mindig irigyelte az én szép barna hajamat. Éva azt állítja, hogy több volt már az ősz hajszála mint a barna, évek óta festi. Magdi már teljesen ősz, nem akart annyira idősnek látszani, ő ilyen sötét vörösen érzi jól magát. Ez közel áll az eredeti hajszínéhez. Láttam én már festett hajat, akár több színben pompázót, csak úgy kiabált a festék róla. Sőt, láttam platina szőke hajat, akinek egészen biztosan felrobbant a fején egy hidrogénbomba… Az meg sem fordult a fejemben, hogy a barátnőim is festik a hajukat… Mindannyian megcsodálják az ősz hajtincsemet, s örülnek, hogy már nem lógok ki a sorból.
Másnap, egészen véletlenül nem tettem le az olvasószemüvegem, s bele néztem a tükörbe. Mondom, tiszta véletlen… hát volt is mit látnom! Egészen közel hajolok, felemelem barnának hitt hajamat… s igen… jól látom… sőt, csodálkozom, mennyi ősz hajszál vegyül már a barnába… körbefordulok… mindenütt ezüstösen csillogó hajszálak vihognak rám a barna közül. Egészen letaglóz a látvány. A francba ezzel a szemüveggel, mi a csudának kell nekem szemüveggel a tükörbe nézni?
Barátnőim jutnak eszembe, s kárörvendve elnevetem magam. Majd odafigyelek, hogy ne felejtsék magukon a szemüvegüket, ha legközelebb találkozunk. Had irigykedjenek még egy kicsit…
26 hozzászólás
Kedves Ida!
Nagyon aranyos történet 🙂
Ugyanakkor elgondolkodtató is. Én is festem a hajam, ki tudja már lehet megjelentek az első őszhajszálaim, csak nem vettem észre.
Öröm volt olvasni.
Szeretettel,
Eve
Kedves Eve!
Valóban, nem árt az óvatosság. A hajfesték nagyon sok káros kémiai anyagot tartalmaz, ami a bőrön keresztül bejut a szervezetbe. Én a természetesség híve vagyok.
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy itt találtalak.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Van aki tragédiaként éli meg, van aki ádáz ellenségének tekinti, van akit letargiába kerget, van aki megpróbálja nem észre venni, de egy biztos, ha megjelennek az ősz hajszálak, az mindannyiunkat foglalkoztat. A férfiakat talán kevésbé, de mindenki valamiféle jelnek veszi, ami az idő múlásával van kapcsolatban. Én azt mondom, nem olyan nagy baj ez, és hála Istennek, nem fáj. Legalábbis az enyém eddig még nem fájt. Jó kis jegyzet ez, mosolyogva olvastam.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Valóban, magam is láttam már hasonló reakciókat, mint amiket Te felsoroltál, holott, csak egy kis önirónia kell hozzá, s menni tovább az úton…
Örülök, hogy jól szórakoztál ezen kis jegyzetemen.
Kedves Tőled, hogy követed "munkásságom".:)) Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! Az én figyelmemet három évvel ezelőtt "matyi" írói álnévvel alkotó írótársunk hívta fel arra, h a "had" szót, abban az értelemben használva, ahogy te is használod itt, két d-vel, "hadd" -nak kell írni. (Elmagyarázta, h más a had, pl. Zrinyi hada, stb) Én akkor megköszöntem neki. Most továbbadom…Szeretettel üdvözöllek. én
Keve Ida!
Igen, ilyen az élet. Múlik az idő… a haj vagy hullik vagy őszül. Az utóbbi jobb, mivel azt be lehet festeni, már aki akarja.
Csak annak tűnik föl, hogy festett a haja, aki más színt választ. Pl. nagyon elütő, ha sötétbőrű és fekete hajú nő egyszerre platinaszőke lesz. Rendkívül feltűnő, és biztosan nem áll neki jól. Egy szolídabb színt, pl. sötétbarnát választva, nem feltűnő a festés.
Én is festetem a hajam, de ugyanolyan sötétszőkére, mint amilyen volt ifjú koromban.
Nekem van egy szólásom, ha valami nem tetszik: Megőszül a festett hajam!
Jó a Tiédhez hasonló üde történeteket olvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Bödön!
Jájj, egy "d"-vel írtam? Így duplán gáz, mert tudom, hogy kettővel kell. Induljunk ki csak a hadd el hadd-ból. Köszönöm a figyelmeztetést!
Szeretettel
Ida
Kedves Kata!
Soha nagyobb bajom ne legyen, szoktam mondani. Kedvet kaptam egy kis öniróniához, végül is valahol mindannyiunkban van egy kis hiúság. Egyébként, nekem nagyon tetszik az ősz haj, a szép ezüstfehér… hát van remény, csak meg kell élni.
Örülök, hogy üdítőnek találtad írásom. Köszönöm az olvasást és értékelést.
Szeretettel
Ida
:)) Egyszer mindenkit elér, az az új hajszín, kit melírosan, kit csak itt-ott… Nagyon jót mosolyogtam írásodon, mert valóban így van, hogy amikor meglátja az ember a legelső tincset, nagyot néz. A többi már nem zavarja, hiszen, ha akarja bármikor eltüntetheti manapság. Élveztem az írásodat, olyan kedves életképet hoztál.
Gratulálok!
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Örülök, hogy élvezettel olvastad írásom. A leginkább az önirónia segít. No, nem az őszülés ellen, hanem túl lenni az első megütközésen. Mert mi tagadás, mindannyiunkban van több, kevesebb hiúság. Bár jómagam a természetesség híve vagyok. Ha ősz, ám legyen!
Örülök, hogy itt jártál. Köszönöm az értékelést.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagy élvezettel olvastam humoros, önironikus alkotásodat egy ősz hajtincs kapcsán. 🙂
Erről a témáról valamikor 2009 tavaszán én is nyitottam egy láncverset "Sohasem tudod meg" címmel, de költőtársaim a folytatásban felül emelkedtek az ősz haj problémáján! 😀
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy megmosolyogtad az első ősz hajtincsemet. :))
Kikerestem a láncverset is, amit néhány évvel ezelőtt írtatok. Jót mosolyogtam az ötleten. Viszont a minden évben egy gyerek, meg szoptatás ötletedért, nem rajongtak túlságosan költőtársaid… :)) Nem is tudom, miért nem csodálkozom ezen? :))
Örülök, hogy itt jártál.
Ida
Én találkoztam, nem egyszer fiatal nőkkel, akiknek a hajuk őszesre volt festve. Egyébként megsúgom, nekem nagyon tetszett, és gondolkodtam is, hogy olyanra festetem. Tetszik a szép ősz haj, amelyik egyenletes. Függetlenül mindentől, azért festék van a hajamon.:)
Szeretetettel:Marietta
Kedves Marietta!
Nekem is nagyon tetszik a szép ezüstfehér ősz haj. A folyamat már elindult, van rá esélyem, :)) kivárom..:)) Köszönöm, hogy nálam jártál és olvastál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! Nagyon jó téma egy ősz hajtincs kapcsán. Miután elolvastam, elgondolkodtam, hogy én nem tudnék róla írni, hisz én 18 éves korom óta szürke frizurát hordok, hanem a szemüveg az már igen! Szeretettel: István
Kedves István!
Lehet jó téma, de valójában csak addig, amíg az újdonság erejével hat. Néhány nap elteltével, már úgy tűnik, mintha mindig ilyen lett volna. :))
Köszönöm az olvasást és értékelést.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Írásod végkifejlete, bár nem hatott az újdonság erejével, de a nyelvezetét nagyon élveztem. Frappáns, rövid, érthető. Lenyűgözött.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Nagyon örülök, ha írásom elnyerte tetszésed.
Köszönöm, az olvasást és értékelést.
Szeretettel
Ida
Olyan igazi, életízű történet…
Gratulálok, Judit
Így igaz. Az élet fest, az élet ír… csak le kell hajolni érte.
Köszönöm, kedves Judit.
Ida
Kedves Ida!
A negyvenedikben vagyok, így hát abszolút együttérzek az illetővel, akiről ez a prózád szól. Magam is vizsgálódom, hogy vajon őszülök-e már (szerencsére nem), és nézegetem a környezetemben élőket. Az őszülés az öregedés jele, de te szerencsére vidámra fogtad a dolgot és humorosan igyekeztél mindezt kivetíteni a műben. A kor és az őszülés együtt jár, de az, hogy ki milyen idősnek érzi magát nem függ össze a korral. Nekem tetszett, igazán figyelemreméltó, életszagú alkotás. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm, kedves Szilvi, hogy olvastad az írásom. Addig érdekes minden, amíg az újdonság erejével hat. Így az őszülés is. Csupán néhány nap, azután megy minden tovább a régi kerékvágásban. Örülök, hogy tetszett az írásom.
Szeretettel
Ida
Ez igazán aranyos történet Ida. Érdemes volt elolvasnom. Bár hiányoltam a hajszálak megcsappanó darabszámát, amiről nem teszel említést. Gondolom annyira elterelte figyelmed az az ominózusos tincs, hogy ezen a fontos tényezőn átsiklottál. :))))
Szívesen olvasom az ilyen rövid, velős tartalommal bíró írásokat. Ügyesen írtad meg. Gratulálok.
Szeretettel: Ilka, aki hasonlót a "ráncaival" tett meg, majd egyszer felteszem és szólok…
Köszönöm, hogy megkerested ezt a történetet, és örülök, hogy nem bántad meg.:)
A "megcsappanásról" azért nem írtam, mert még nem észleltem. Tudod, azoknál jelentkezik korábban, akik hajfestéket, dauer-vizet, vagy egyéb kemikáliát használnak, ugyanis annak a következménye a hajhullás, akár fiatal korban is. Később bizonyára nálam is jelentkezni fog.:)))
Köszönöm, hogy itt jártál, és várom a "ráncaidat"… ha nem venném észre, figyelmeztess. jó?
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! – érdekes volt, ahogyan foglalkoztál a őszülő hajakkal. Van aki szereti, van aki
nem, ezért inkább átfesteti más színre, s arra nem gondol, hogy az neki jobb lesz-e. Ismerek
olyan valakiket, akiknek csodaszép fekete haja volt valamikor, s amikor őszülni kezdett, akkor
azonnal teljesen világos hajszínre átfestette. Mondhatom, alig ismertem rá, és őszintén mondom,
hogy neki bizony nem állt jól az a világos haj, teljesen idegen lett tőle már az arca is.
Ezért mindenki jobban teszi, hogy átgondolja, érdemes-e neki más színt használni, mint
az eredeti haja volt.
Kedves történetben írtad le ezzel kapcsolatos véleményedet.
Szeretettel olvastam, nekem nagyon tetszett:
Kata
Drága Kata!
Bár már régen volt, de csak most bukkantam rá, hogy itt jártál.
Köszönöm szépen, hogy olvastad, és annak is örülök, hogy tetszett.
Szeretettel,
Ida