Kaptam tegnap egy verset… melyet nekem írtak. Egy színes papíron, saját kézírásával lejegyezve nyújtotta át írója, s egyetlen mondatot fűzött hozzá.
– Ne feledd! Az élet egy tánc, egyetlen hosszú tánc…
Elgondolkodtam… mennyire igaza van. Valóban, egyszerűen áttáncolunk az életen. Kezdjük kiskorunkban kacsatánccal, aztán folytatjuk tinédzserként lambadával, később a házibulikban következnek az egymásbabújós táncok, és a szenvedélyes rock and roll. Ekkor még nem is gondolunk arra, hogy hátra van a nagy keringő…
Idősödünk… s a zene egyre csak szól, az ütem lassul, de sosem állhatunk meg. Mindegyik zene mást kínál, más a taktus, mások a lépések, s néha mások a partnereink. Az élet is mindig másik dalt játszik, s bizony minden táncot el kell járnunk. Egyiket nevetve, másikat sírva, de akkor is végig kell táncolnunk. Amíg szól a zene, addig nem ülhetünk le… s bizony a zene mindíg szól… mindenkinek. Annak aki boldog, és annak is, aki boldogtalan éppen… csak más a dallam. Idővel rájövünk, hogy valójában nem is az a fontos mit táncolunk… hanem az, hogy kivel. Ha szerencsések vagyunk, akkor megtaláljuk azt az embert, akivel hosszasan és szívesen táncolunk bármit.
Vigyáznunk kell… mert egyszer majd elhallgat a zene, s csak arra fogunk gondolni, hogy volt egy tánc… egyetlen hosszú tánc… és legjobban azokat a taktusokat fogjuk sajnálni… amelyeket kihagytunk.
33 hozzászólás
És, van amikor valaki karjába kapaszkodunk, és van amikor abban ringatózunk, és van amikor egyedül lépegetünk, és van amikor elvétjük a lépést, és van amikor……..
… letapossák a lábunkat…
Köszönöm Szusi, hogy folytattad. 🙂
Ölellek: pipacs 🙂
Nagyon szép az írásod Ica! Köszönöm, hogy olvashattam:
Szeretettel:Marietta
Én köszönöm, hogy olvastál Marietta!
Ölellek: Ica 🙂
Kedves Pipacs!
minden sora igaz, így van ahogy leírtad! A minap megkértek írjak egy verset a táncról, sajna sürgős volt, és 10 percem volt rá, nem sikerült valami túl jól,
de egy mondatot idézek belőle: "mi is a tánc, ha nem az élet" és valóban az, ahogy te is itt szépen leírtad. Nagyon tetszett! gratulálok!
szeretettel-panka
Panka kedves!
Ráadásul éltetni is tud a tánc… Nem lepődöm meg, hogy versedbe beleszőtted az életet.
Ezek szerint egyetértünk…
Köszönettel ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Az élet egy nagy utazás, egy nagy erdő, egy játék, egy tánc, az élet egy csoda…
Judit
Kedves Judit!
Bizony az élet sok mindenhez hasonlítható, mégis egyedülálló, mert semmi sem hasonlítható hozzá igazán. 🙂
Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél.
Ölellek: pipacs 🙂
Panka kedves!
Nem lepődöm meg, hogy táncról szóló versedbe beleszőtted az életet. Egyszer én is írtam egy verset a táncról, amely mindig segít… még akkor is, ha nem páros tánc. 🙂 Olyan, mint az élet, megkeressük a kivezető utat, és áttáncoljuk magunkat a problémákon.
Íme a versem:
Táncolt a nő
Teste úgy hajlott mint a nád,
csipője mozgott és riszált,
vitte a dallam messzire…
nem is gondolt már senkire.
Csak ropta a táncot, lebegett,
melle ringott és remegett,
kígyózott karcsú dereka…
mint egy kéjjel telt éjszaka.
Szólt a lágy zene és dob,
csipőjén pénzkendőt ringatott,
kincsei csörögtek ott alant…
kelyhébe ezernyi vágy zuhant.
Hasizma rándult nesztelen,
mezítláb volt és szertelen,
ölében ringott száz csoda,
s táncolt… ezeregy éjszaka.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacska!
"Az élet egy szinház, ahol csak egyszer van előőadás, és nincs tovább." Vagy akár egy hosszú tánc, mindenesetre ha sokszor nehéz is, de csodálatos dolog.
Egészen melankólikus hangulatba kerültem, tetszett a jegyzeted.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Úgy bizony! 🙂 " vagy kép, radírgumi nélkül" Mennyi mindent tudunk mi az életről, s olykor mégis elakadunk…
Egy kis melankólia sosem árt. :)))
Köszönettel ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Igen, én talán joggal is mondhatom, az én életem egy hosszú, még mindigtartó tánc. 13 éves voltam, amikor először doboltam egy táncestén, el kellett vágni a szék lábait, hogy a lábammal elérjem a pedált, későb inaskoromban az egyik mesterem tánctanár volt, öt évig vele utaztam a környező falvakat, mint segédtánctanár, majd tíz évig voltam dobos egy tánczenekarban, egy tangónál, a szakszafonos jóvoltábol, le tudtam menni táncolni, ő addig dobolt, ott láttam először meg a feleségemet, egy csütörtök este, és szobaton, az akkori szokás szerint már meg is szöktünk, Azóta is minden táncon még ma is mi vagyunk az elsők,akik elkezdik, és az utosók is, akik abbahagyják. 2000-töl 2007-ig nem táncoltunk, mindkét térde tönkre ment a munkahelyen, mindkettő most mű térd, addig én sem táncoltam senkivel, mindig azt mondtam,( habár ő már régen feladta), hogy én megvárom, mig újra együtt táncolunk.
…és ma, mostmár három éve, ismét vidáman táncolunk egymással..
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Örömmel olvastam táncos életedről. A kitartás fontosságát bizonyítottad nekem, hiszen optimistán kivártad, sőt tudtad, hogy fog még a feleséged veled együtt táncolni. Talán ez a legszebb az egészben. Kívánom, hogy még nagyon sokáig tudjatok együtt táncolni, és "együtt táncolni".
Szeretetettel ölellek: pipacs 🙂
Lám, mire is jó egy kis írás… a hsz-ekről is gazdagabb lesz az ember. 🙂
Kedves Pipacs!
Pontossan ma írtam a hozzászólással kapcsolatban Pankának, amit az eleében kaptam itt az oldalon:
"Habár a verseidet nem találom valami dicséretre méltó írásoknak, de a hozzászólásaidat annál inkább, és őszintén megmondva, inkább ezekért is olvasom el a verseidet is."
Igen, először, mint amilyen vagyok is begubultam, elkezdtem a Haikukat tanulni, hogy rövidebb hozzászólásoka írjak, idővel mindig több lett a Haiku, de kevesebbnek írtam hsz-kat.. Ma három nagy problémám van ami a hsz. mennyiségét megszabja, a kevés idő, az elfogott forditási láz, amire még nem találtam lázcsillapitót. és a két újjas gépelés, ami nagyon is lassú, ami azonban a legrosszabb a szürke hályog a szememen, amely egy operálásra vár. Hogy mégis valamit írni tudjak, az egész képernyőmön, csak három sornak van helye, olyan nagyokra kell felnygyítanom a betűket.
Na végre kimondtam. Most másodszor már könnyebb volt. Talán ezután könnyebb lesz…
üdv Tóni
Tóni kedves!
Bizony előfordul időnként, hogy a lábunkra lépnek "tánc" közben, vagy mi lépünk másokéra. Ez is hozzátartozik, és belefér egy hosszú életbe.
Vallom, hogy ki kell mondani, másképpen csak bújkál, és belülről rágja az embert. Aztán majd tovább táncolunk az életen. Kitartás a legfontosabb, és úgy látom, Benned (is) meg van. Továbbra is maradj ilyen!
Gyógyulást kívánok Neked minden téren!
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Gynyörű, mély gondolatokat foglaltál az írásodba. Valóban az életünket lehet egy szép tánchoz hasonlítani, de lehetne az éghajlahoz, vágyainkhoz, utazáshoz és sok mindenhez. Fontos, hogy igyekezzünk szépen eltáncolni a számunkra megengedett időt, hogy a végén azt mondhassuk: milyen volt az életem? Ha időnként szomorú, nehéz vagy vidám, mégis az élet egy megismételhetetlen csoda!
Kellemes estét szereztél rövid jegyzeteddel.
Szépet fogok álmodni, s azt kívánom Neked is: Kata
Kata kedves!
Örülök, hogy megint új ötletek kerültek elő, éghajlat, vágy, utazás. Bizony kifogyhatatlan a tárházunk ebben a témában.
Remélem valóban szépet álmodtál! Én álmodni nem tudok, viszont szoktam álmodozni… 🙂
Köszönettel ölellek: pipacs 🙂
Jaj, de igaz!!!
Nagyon jól jellemezted az életet párhuzamosítva a tánccal, zenével!!!
Érdekesség, hogy ezúttal a "színeidet" kihagytad belőle!:)))
Én így is egy jót táncoltam!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolti!
Igazán örülök, hogy színek nélkül is jót táncoltál! :)))
Most én sem hiányoltam őket.
Ölellek: pipacs 🙂
Nahát, ilyen megvilágításban még sosem szemléltem az Életet… Érdekes.
Üdv.: Phoenix
Kedves Phoenix! 🙂
Én bizony mindig más irányból keresem a dolgokat, talán nem is jó dolog. Ki tudja, az ember ha sokat keres, akkor nem talál. Jobban tesszük ha csak megéljük azt amit dob a sors, és nem gondolkodunk azon, mi lenne ha…
Köszönöm, hogy nálam időztél!
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Milyen igaz… nagyon tetszik, ahogy ezt megfogalmaztad. Én még nagyjából a tánc elején járok. Remélem ha eljön az ideje, megtalálom a megfelelő táncpartnert!
Szeretettel: Laguna
Kedves Laguna!
Kívánom, hogy sok csodálatos táncban lehessen részed, és sokáig!
Ölellek: pipacs 🙂
Mennyire igaz ez!? Sajnos a férfiak ezt nem tudják. Nem is mindegyikük szeret és tud táncolni.
Pedig anyukám azt mondta, figyeld meg a férfit tánc közben. Mert amilyen a táncparketten, olyan az ágyban…. Mennyire igaza volt!
Örülök, hogy olvashattalak.
Léna
Léna kedves!
:)))) Húúú, hogy én ezt eddig nem tudtaaaaam. :((( Az anyukák sok okosat mondanak.
Hiába, mindig tanul az ember… még az utolsó táncban is.
Köszönettel ölellek: pipacs 🙂
Kedves pirospipacs!
Örömmel olvastam soraid. Jó kis jegyzet volt ez, tömör, és igaz.
Gratula!
A.
Köszönöm kedves Andrea!
Az igazság mindig sokrétű. 🙂 Sosem írtam hosszú jegyzeteket, úgy gondoltam, mindenki továbbszőheti a fonalat…
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Rengeteg tánc van…Vigyázni kell, nehogy rossz tánc legyen az egyetlen hosszú tánc vége.
Jó kis jegyzet:)
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Igen régen táncolok már, ismerem a lépéseket. :)))
Köszönet jöttödért!
pipacs 🙂
Kedves pirospipacs!
Éppen a Te írásodra volt szükségem!!!
Nagyon köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek!
Gyömbér
Kedves Gyömbér! 🙂
Nagyon szivesen, hiszen én örülök, ha bármiben segített. 🙂
Köszönlek szeretettel!
pipacs 🙂
"Vigyáznunk kell… mert egyszer majd elhallgat a zene, s csak arra fogunk gondolni, hogy volt egy tánc… egyetlen hosszú tánc… és legjobban azokat a taktusokat fogjuk sajnálni… amelyeket kihagytunk."
Nagy igazságról irtál, kedves Pipacs, és én szeretettel olvastam! 🙂
Gratulálok: Klára
Sajnos a nagy igazságok, olykor félelmetesek is, kedves Klára. Mégis napjaink egyik legjellemzőbb állapota a magány. 🙁
Köszönöm hogy szeretettel olvastad. 🙂
pipacs