Elegem van! Mindenből! Hiszen még élek, tehát nem szűkölködöm!
Szeretem a munkám! Szeretem azt tenni, amit már egy ideje megtehetek. Fontos feladatot végzek, és büszkeséggel tölt el, hogy úgy érzem, kell, amit csinálok. Lehet, hogy rosszul érzem. Pedig betartom, betartatom az előírásokat, a szabályokat.
És akkor jönnek az értetlenek! Vagy éretlenek? Maguktól ilyenek? Esetleg utasításra?
Szólhat az ember nekik százszor, hogy mi a pálya. Hogy milyen irányt kell tartani. Mi az a minimális követelmény, amit elvár a közösség a tagoktól. Nekik ez nem jelent semmit. Lesz.rják. Ezzel persze minden tagra is tesznek egy szép adagot. De van, aki sűrűbben fürdik, ezért nem veszi komolyan a dolgot.
Az ember alapból szereti, ha a hibáiért másokat okolhat. Ez olyan praktikus, és kényelmes megoldás. Viszont, ezzel a tevékenységgel megszabadulunk a képzett, és képes emberektől. Akkor pedig a problémák felhalmozódnak. Nem lesz, aki megoldja őket. Nem lesz, akire a hibákat rátolhatjuk a kudarcok esetében.
Igaz a mondás, csak az hibázik, aki dolgozik. Tehát, ebből következik, hogy aki teli szájjal hirdeti, sosem hibázott, az bizonyára soha nem is tett semmit sem. Sosem dolgozott. Ezek közé tartoznak azok az emberek, akiknek a saját szerszámukon kívül soha, semmilyen más szerszám nem volt a kezében.
„Én tökéletes vagyok. Ha valami hiba merül fel a környezetemben, azt mindenképpen valaki más követte el.” Aki így gondolkodik, az végeredményben sosem volt közösségi tag. Antiszociális személyiség. Aki pedig ezen a mondatomon felháborodik, az máris lebukott. Hehehe.
Kanyarodjunk vissza a cikkem címéhez. Miből van elegem? Végeredményben semmiből sem. Csak egy hatásvadász címet akartam a jegyzetemnek. Ettől függetlenül, persze elegem van minden olyan megnyilvánulásból, ami nekem nem tetszik. Ki nincs így vele? Na ugye!
Szóval, ez egy szubjektív jegyzet.
14 hozzászólás
Kedves Artúr!
Bár a végét viccesre vetted, én valahogy nem tudtam szívből nevetni rajta…
Nekem ugyanis tényleg elegem van abból, hogy olyan emberek akarják megmondani a tutit, akik sokszor azt sem tudják, hogy mi folyik körülöttük, ők kicsodák, és miért is vannak ott, ahol vannak!
Majd ők megmondják, hogy neked hogyan kell viselkedni, mi a követelmény veled szemben, miközben ők az alap követelményeknek sem tesznek eleget abban a pozíciíóban, amit betöltenek, és hihetetlen bunkó módon tudnak viselkedni. Ja! És ezt már szégyellni sem kell, ez lett az alap szitu! Grrrr!
Judit
Szia Judit!
Nagyon egyetértek veled abban, hogy ma ez a viselkedés a trendi. Főleg egy bizonyos pozíciótól felfelé. De biztató a helyzet, mert a mondás is azt tartja:
Jön még kutyára úthenger! Vagy gyorsvonat? Vagy valamit megint összekevertem?
🙂
Kedves Artur minden mulandó, ezért hát ne dohogj, és ne keseredj. Eljön majd az idő, ha eljön, amikor igazán a magad ura leszel, időmilliomos, reggel felkelsz, akkor amikor ébredsz, kényelmesen megfőzöd a kávéd(előtte beveszed a gyógyszereid), leülsz nyugodtan megreggelizel elolvasod a napi sajtót, morgolódsz egy kicsit a világ folyásán. Megeteted a kutyát, és elgondolkodsz, hogy a mai nap idejét mire fordítod. Azt teszel, ami a kedvedre van. Ha az úri kedved úgy kívánja egésznap olvasol, vagy írsz egy gatyában. Senki nem osztja az észt. Igaz ehhez az idilli állapothoz három dolog szükségeltetik, egy , hogy megérd, egy , hogy legyen, és kapj annyit, hogy gondtalanul teljen. A boldog nyugdíjas évekről mesélek neked, ami most úgy tűnik számodra, hogy fúj ez a világvége, ne hidd el, soha nem volt ilyen jó dolgom ,mint most. Vigyázz magadra, hogy egészségben élvezhesd. Mindezt egy sok unokás vidám nagymama, Jega Ibolya üzeni neked.
Köszönöm szépen a megnyugtató szavakat!
🙂
Azonban, ahogy magamat ismerem, a következőképpen fognak telni majd a napjaim:
Időmilliomos leszek, ezért nyitok egy időkölcsönzőt. A magam lábára állok. Azután nem győzök bocsánatot kérni, mert a bal lában összekoszolta a jobb lábamon a cipőt. Reggel felkelek. Délutánra esetleg fel is ébredek. Közben persze, egy szál gatyában morgolódom, mert senki nem osztja az észt. Sőt a litvánt sem. Megetetem a kávét, megfőzöm a kutyát. Gondtalanul olvasom, hogy előző nap mit írtam magamnak. És amikor eljön a világvége, megeszem a napi sajtomat.
Még egyszer, nagyon köszönöm a hozzászólásodat!
A labdát,úgymond frappáűnsan leütötted,de biztos hogy a cikket az ichlette, hogy sokmindennel teli a hócipőd.Olyasmikkel amelyek ellen tehetetlenek vagyunk.Legfeljebb klubot alakíthatunk:Kinek van tele a t.ke v. urambocsá' a hócipöje.Üdv.Jenő
Köszönöm Jenő!
Ha esetleg létrejön az a klub. Számíthatsz a tagságomra.
🙂
Kedves Artúr!
Néha mindenkinek elege van;-) de jelentem, nekem nincs elegem belőled, se az írásaidból. Fel a fejjel! A mérgelődés amúgy is ráncosít:-D ellentétben egy legyintéssel az egész bosszankodásra, ami rendszeres gesztusként alkalmazva még izmosítja is a csuklód:-D
Üdv: Áfonya
Kedves Áfonya!
A csuklóm már olyan izmos, ( nem azért, hanem ezért 🙂 hogy simán kiállnék akár egy pankrátor ellen, ha a többi izomnak nem kell részt venni a küzdelemben.
Köszönöm!
Szubjektív,szubjektív,de helyénvaló.
Igyekeztem jelezni, hogy a jegyzet nagyon elfogult hangvételű, ezért nem lehet mérvadó. Nem biztos, hogy jól látom a dolgokat.
Köszönöm!
Akkor tud tovább lépni az ember, ha megfogalmazza magának azt, amin változtatni kellene.Ebbe akár az önkritika is belefér /részemről/. Aki sokat hangoztatja, hogy nem téved, az hagyja ott a munkahelyét, és éljen lottó kitöltésből…
Ezzel a jó tanáccsal az nem tud mit kezdeni, aki lottózóban dolgozik.
🙂
Köszönöm a véleményedet!
Nem, mint munkahelyet gondoltam a lottózót, hanem a szerencsét, illetve a tudást, ami a nyereményt, mint egyedüli bevételt meghatározza.Itt mások az arányok, mint egy munkahelyen…Igaz, ha bejön nagyon, hosszú ideig senki sem fog vitázni a nyertessel…
Értettem én, csak ezek szerint nem fogalmaztam meg jól a válaszomat.
Köszönöm kitüntető figyelmedet, és hogy olvastad ezt a kis kirohanásomat! Általában nem ilyesmit írok, de erre szükségem volt, hogy kieresszem a gőzt.