Az alábbi két szólásmondást elég gyakran hallom a környezetemben, főleg szóviccek keretében. 🙂
De mit is jelentenek? Honnan erednek?
Előre iszik a medve bőrére. Használt formája még: Előre alkuszik a medve (vagy róka) bőrére. Akkor használjuk, ha valaki olyasminek örül előre, aminek a kimenetele még nagyon is kétséges. Ez a szólás egyébként a legtöbb európai nyelvben megtalálható – különböző adomagyűjteményekben. Magyar szólásként először Pázmány Péter használta, bár akkor még más formában: "Drágán árulja a medvebőrt, maga az medvéjét sem látta."
Sokan Aesopus állatmeséihez kötik az eredeti anekdotát, de a ma ismeretes történetet a 15. században jegyezték le (nagy valószínűség szerint Laurentius Abstenius). Íme a mese rövid tartalma Andrád Sámuel gyűjtése alapján (18. sz.):
Három cimbora elhatározta, hogy elkapják a közeli erdőben garázdálkodó medvét. Hogy erőt merítsenek, betértek egy közeli csapszékbe, ahol nagy eszem-iszomot tartottak a vadászat előtt. A fogadósnak azt ígérték, hogy majd a jutalomból rendezik a számlát. Mikor a barlanghoz értek, a medve váratlanul előttük termett. Az egyik ijedtében világnak szaladt, a másik felmászott az egyik közeli fára, a harmadik meg nyomban a földre vetette magát. A szerencsétlenül járt harmadik lélegzetét visszatartva várta a véget, de a medve csak végigszaglászta és otthagyta. Látta mindezt a fán gubbasztó társa, és hazafelé rá is kérdezett barátjánál, mit mondott neki a medve. Mire az sápadt arccal csak ennyit válaszolt: -"Máskor sohase igyunk a bőrére, amíg őt magát meg nem fogjuk!"
Lássuk a medvét! – más szavakkal: "Térjünk a lényegre!" Ennek a szófordulatnak a keletkezése a 19. század elejére tehető (később Jókai és Mikszáth műveiben is előfordul).
Jókai úgy tartotta, hogy egy kecskeméti monda alapján terjedt el ez a kifejezés:
Egyszer egy tanyasi ember elment a komádiaházba, mert azt hitte, hogy ott medvét fognak mutogatni. Amikor kezdte unni a sok beszédet, bekiáltott: -"Nem ér semmit az a sok beszéd, nem ütjük avval el, lássuk már a medvét!"
Hogy miért pont medvét akart látni, arra több magyarázat is van, melyek látszólag összefüggnek:
A 19. század elején népszerűek voltak falusi körben az állatviadalok (ezeket a korban Hetz-Theater-nek hívták – innen ered a "hecc" szavunk is), melyeken kutyákat eresztettek össze farkassal vagy medvével. A falusiak nem jártak színdarabokra, viszont nagyon kedvelték ezeket a hecceket.
A másik egybeesés, hogy ebben az időszakban jászották a magyar színpadokon Alois Gleich Albert der Bär…. c. darabját. Az átírt magyar változat ( Toldi Miklós és a kőszegi hős asszonyok) címlapján szerepelt a Medve Albert név is.
Így talán könnyebben értelmezhető ez a humoros történet, melyben a paraszti és az úri világ találkozása van kifigurázva…
8 hozzászólás
Kedves Medve!
Mi is foglalkoztathatna egy igazi medvét, mint a medvékkel kapcsolatos szólások. Érdekes mindkettő, köszönöm, hogy megosztottad velünk!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy benéztél! Szeretem tudni, milyen kifejezéseket, szólásokat használok. 😀
Szija Medve!
Azt hittem, hogy látni akart téged 🙂 és bekiáltotta, hogy "Lássuk Medvét!" csak akkor te még nem léteztél, ezért nem láthatott…
Érdekes volt, főleg ez a "hecc" dolog nekem, mert sokszor elgondolkozok szavakon, de ez valahogy nem tudtam mit akarhat. Most már tudom! 😀
Szia Sára!
Örülök, hogy te is benéztél!
Hát engem nehezen láthatott volna, ha csak nem voltam medve az előző életemben (vagy az azelőttiben)….
A "hecc" szó engem is sokáig zavart (úgy gondoltam, hogy valami német ráhatás eredménye, de nem tudtam a pontos eredetét).
Minden jót!
Szió!
Én látom a medvét! Igen jól megfogalmazott cikk. Remélem, még sok cikket olvashatok tőled Medve úr!
üdv: Eddie
Kedves Medve!
(Ne haragudj érte, de ha látom e nevet, azonnal eszembe jut, hogy: brumm-brumm…
Érdeklődéssel olvasom ezt a (s korábban is olvastam már Tőled hasonló) cikket, ahol azt tárod elénk, hogy egy-egy szó, vagy szólás-mondás honnan származik.
Üdvözöllek: Kata
"…mert aki előre iszik medvebőrre, maga a zord medve kólintja majd főbe."
De félre a tréfát: tök érdekes volt az írásod, meg vagy dicsérve – általam is. :))
Köszi szépen! Örülök, ha tetszett… talán még lesz folytatás, ha időm lesz rá. 🙂