Ilyenkor ősszel, a természet téli álmára készül. A fák elbúcsúznak több száz színben
pompázó lombkoronájuktól. Mi emberek is hajlamosabbak vagyunk a borongós, komoly hangulatra. Többször jut eszünkbe az elmúlás gondolata.
November elején – a halottak napján – a kelták hite szerint eltűnik a válaszfal az élők
és holtak világa között.
Mindenszentek napját /november elsejét/ követő nap az elhunyt lelkek, a " halottak
napja".
Halottaikra emlékezni, élők sokasága indul a temetőkbe, sírkertekbe. A szeretet és a megemlékezés jegyében virágokkal, koszorúkkal díszítjük szeretteink sírjait. Gyertyákat, mécseseket gyújtunk, hogy " az örök világosság fényeskedjen a lelküknek."
Ha az év többi napján nem is, a halottak napján kilátogatunk a temetőbe.
A tél kezdetén, ebben a szürke őszidőben a felnőttek arcára komolyságot, szomorúságot varázsol az emlékezés. Ez a meghitt szomorúság látszik a hozzátartozók, az ÉLŐK szemében.
Az emlékezés csodálatos ajándéka a Mindenhatónak. Segítségével újra éled a múlt.
Újra látjuk szeretteinket, szólnak hozzánk… léteznek…Emlékeinkben!
Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy megemlékezésünket egyetlen napra tartogassuk, pedig lelkünknek az év többi napján is szüksége lenne emlékezni rájuk, a "közelükben".
Az emlékezés és a szeretet láthatatlanul is erős szálai fűzik össze az élőket és az
elhunytakat.
A halálnak sincs hatalma a szeretet fölött!
18 hozzászólás
Szia!
Szerintem nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg a halottainkról, mert valaha fontos szerepet töltöttek be az életünkben, és akár akarjuk, akár nem, annak nyoma örökre megmarad. Egyetértek veled, az lenne jó, ha nem csak Halottak napján gondolnánk rájuk.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Vigyáznak ránk. Az után is. Ez biztos, mert sokszor érzem őket. Jó a cikked, és nagyon igazad van. Nem csak akkor kell rájuk gondolni.
Kedves Zsike!
Szerintem, akiket igazán szerettünk, azokra minden nap szívesen emlékezünk.
Igazad van, hogy az emlékezés nem korlátozódhat egy-két napra.
Meg kell vallanom, hogy én sem vagyok nagy temetőjáró, egy évben öt-hat alkalommal megyek ki, de emlékezni nem csak a temetőben lehet.
Bárhol szívesen, bár fájó szívvel gondolok rájuk.
Örülök, hogy olvastalak.
Üdv: József
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szia artur!
Örülök, hogy nálam jártál, köszönöm a véleményedet.
Kedves József!
Örömmel látom, hogy vendégem voltál.
Köszönöm a kommentedet.
"A halálnak sincs hatalma a szeretet fölött!" Ez csodálatos zárás, és igaz is! Írásod révén eszembe jutottak azok, akiket a testi mivoltukban már elveszítettem, de hiszem, hogy valahol mégsem… csupa szép emlékeket idéztem fel, és ez jólesett most nekem. Köszönöm!
Üdvözlettel: barackvirág
Kedves Zsike!
Jó a cikked! Amig a szívünkben őrizzük szeretteink emlékét addig velünk vannak, tök mindegy hogy milyen nap van.
Barátsággal Panka!
Kedves barackvirág!
Örülök, hogy írásommal csupa szép emlékek idéződtek fel, és
eszedbe jutottak azok, akiket elveszítettél… és mégsem.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szia kispanka!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Örülök, hogy a vendégem voltál.
Kedves zsike!
Az utolsó mondatod, igaz.
Tudod, én kicsit másképp vagyok, ezzel, pont azért amit írtál.
Nem csak ez a nap létezik…arra, hogy emlékezzünk.
De hidd el, sok sok ember sokat látogatja elveszített szeretteit.
Édesapámhoz sokszor bekukkantok, jó ott lenni, és beszélgetni..
Szépet írtál, és fontosat, kedves Tőled.
Szeretettel:dinipapa
Kedves dinipapa!
Sajnos a szeretteim közül sokkal már csak ott találkozhatok./ szüleim, öcsém,
nővérem / Amikor csak tehetem meglátogatom őket. Elég sok sír van a temetőben
amin látszik, hogy évek óta nincs látogatója. Emiatt jutott eszembe ez a téma, így
született meg a cikk.
Köszönöm nagyon, hogy olvastál.
Én az a tipus vagyok, aki nem szeret temetőbe járni. Nem is gyakran teszem, pont azért, mert a halottaim emléke bennem él és én így csendesen, belül beszélgetek velük. Jó az írásod!
Üdv!
Hanga
Szia Hanga!
Erre is mondhatjuk, hogy nem vagyunk egyformák.
Én néha késztetést érzek arra, hogy kimenjek "hozzájuk".
Ugyanabban a temetőben nyugszanak. Sok szép kerti virágom
van minden évben, nagy részét a temetőbe szánom. Ettől függetlenül
mindegyik a lelkemben él… amíg én élek.
Köszönöm Neked, hogy nálam jártál.
Kedves Zsike!
Bevallom hősiesen, én évek óta nem november 1-jén megyek ki a szeretteim sírjához, hanem hetekkel korábban, vagy éppen később. Nem szeretem, ha az emlékezés pillanataiban embertömeg ténfereg körülöttem… Gyertyát persze sokszor gyújtunk év közben is, és a gyerekekkel időnként nézegetjük a régi fényképekkel teli albumokat is… Jó érzés felidézni a régi szép emlékeket, és szeretném, ha a gyerekeim nem felejtenék el a nagymamájukat és az édesapjukat:) Sajnos, apukám már nem élt, amikor ők születtek, így az ő emlékét egyedül őrzöm a szívemben, igaz, kitöröhhetetlenül!!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm szívhez szóló szavaidat.
Nagyon örülök, hogy olvastál.
Kedves Zsike,
írásod elgondolkodtató. én egy ideje angliában élek és sajnos tavaly ilyentájt elvesztettem szeretett Édesanyám……..megvallom novemberben voltam otthon és egyszerűen nem volt erőm kimenni a temetőbe. de a lelkem nrm háborog e miatt csak egy kicsit, hisz nem múlik el nap, hogy ne gondolnék a szeretteimre kik sajnos már nincsenek velem. emlékezni belül, csendben vagy ordítva, de hang nélkül is lehet nem feltétlenül kell virággal elhalmozott sírhant. mindenki emlékezzen belátása szerint……….én néma főhajtással emlékezzem …………………..
Az ég áldjon mindenkit: john
Kedves John!
Örülök a soraidnak, köszönöm, hogy olvastál.
Valóban, mindenki belátása szerint emlékezzen szeretteire.
Mivel sok-sok kerti virágom van minden évben,
és lelkemnek megnyugvást jelent ha kilátogatok, így ezt, a körül-
ményekhez képest gyakran megteszem. Mindettől függetlenül
itt élnek bennem akkor is, ha nincs lehetőségem kimenni hozzájuk.
Köszönöm, hogy nálam jártál.