Távol kerültem gyerekkorom helyszínétől, már maga a hely meg sem található. Az utakat is beszántották, és el sem lehet jutni oda, ahol egykoron a kis tanya állt, ahol felnőttem.
Régi mondás szerint: Ha bezárul egy ajtó előttünk, valahol kinyílik egy ablak…
Számtalan variációban hangzik el ez a mondás, de végül is mindegy melyiket vesszük, mert a mondanivalója, akárhogy csűrik, csavarják is, mindig ugyanaz. S érzésem szerint, nem is alaptalan. Hiszen, amint gyerekkorom helyszínének ajtaja végleg bezárult, kitárult egy ablak… azaz egy völgy, ahol megtaláltam elveszettnek hitt emlékeimet.
Ott jártam a napokban is. A völgyben, ahol a rögök alatt szavak lapulnak, a hullámzó füvek dallamokat súgnak, ahol mosolyognak rám a mező virágai, ahol lelkemben felcsendülnek a korabeli dallamok, ahol minden, minden emlékeket idéz, s én nem tudok betelni ezzel a csodával.
Tűzött a nap, a szél kellemesen ringatta a mező virágait, füveit, a magasban pacsirta dala szólt s engem minden megigézett. Dúdolni kezdtem egy régi dallamot, s szinte kezemben éreztem Sára tehén kötőfékét… ott láttam magam az egykori dűlőúton, ahol Sára legelészett, s én teli torokból énekeltem, s csak néztem, néztem a távoli hegy kék vonulatait, mintha neki énekeltem volna.
Most itt, szemben van a Mecsek, ott vonulnak a hegyek, jóval kisebb távolságra, mint egykoron a Fruška Gora, de örömmel fogadják a dalomat, amit most már a szél is visz, visz messzire a hegyek felé, amíg itt lenn körbejárom a völgyet. Újabb és újabb korabeli dalok jutnak eszembe, mintha a rögök alól szabaduló szavak szövődnének mondatokká, mintha minden csak rám várt volna itt, hogy nekem adja azt, amit már évtizedek óta őriz, rejteget, várva arra, aki majd jön és összerakja, mint egy puzzle-t.
Aztán elkap a szél, szinte perdít egyet rajtam, és máris egy keringő dallama éled fel bennem, a szél pedig forgat, perget könnyedén, mint egy tollpihét, s úgy érzem, itt minden létező egyetlen lénnyé egyesül a lelkemben az emlékeimmel, szavak, dallamok, illatok, emlékek olvadnak eggyé, amik végig kísérik az életem.
31 hozzászólás
Idám, megkönnyeztem ,
" mint egykoron a Fruška Gora, de örömmel fogadják a dalomat, amit most már a szél is visz, visz messzire a hegyek felé, amíg itt lenn körbejárom a völgyet. Újabb és újabb korabeli dalok jutnak eszembe, mintha a rögök alól szabaduló szavak szövődnének…." ez a költészet. 🙂
Nagyon örülök, hogy ( végre) látlak,
ölellek,
mária
Máriám, üdvözöllek itt nálam. Örülök, hogy jöttél. 🙂
Így vagyunk mi az emlékeinkkel. Siratjuk őket, ha szépek, de ha nincsenek, az még rosszabb. Úgyhogy, inkább sírjunk… 🙂
Köszönlek, és nagyon örülök neked. 🙂
ölellek,
Ida
Drága Ida!
Meghatódva olvastam gyönyörű visszaemlékezésedet. Bezárult mögötted egy ajtó, de Te a természet szeretete által találsz mindig egy helyet, ahol emlékezni lehet. A rövid jegyzetedből úgy tűnik, az az ajtó mégsem zárult be teljesen… Köszönöm, hogy megosztottad érzésedet! 🙂
Ölellek! Matild
Drága Matild!
Az az ajtó bezárult végleg, csupán nyílt egy ablak, amin keresztül érkezik egy jel, egy üzenet, egy illat, egy dallam, vagy egy fuvallat formájában, ami felébreszti bennem az emlékeket. Nem szabad hagyni őket elveszi, mert akkor magam is elveszek.
Köszönöm szépen, hogy olvastad és együttéreztél velem. Nagyon örültem. 🙂
Ölellek szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Valóban így van, ha a valóság ajtaja valahol már bezárul, szerencsére kinyílik az emlékezés ablaka, amiről oly szép költői képekkel írtál.
Szeretettel olvastam: Ica
Jól látod, drága Ica. Hálásan köszönöm kedves szavaid és értékelő véleményed.
Sok szeretettel,
Ida
Mondhatom azt is, drága Ida, hogy ez a rövid visszaemlékezés egy csodás álom. Milyen jó, ha valaki ilyen kedvességgel, álmodozással tud rá visszaemlékezni ifjú korára, még ha az már sokat változott is. Sajnos, nem sokan érezhetik ezt a csodás álmot.
Én is, bánataim között a csodálatos gyermekkoromra szoktam visszaemlékezni. De nem ilyen szépen, mert ez a jegyzet olyan, mint egy szép vers.
Gyönyörködtem szép szavakba zárt a szép ifjúságodban.
Szeretettel olvastam emlékezésed: Kata
Drága Kata!
Nagyon szépen köszönöm elismerő soraidat, és hálás vagyok érte, hogy itt jártál.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Milyen gyorsan tűnnek el a gyerekkor helyszínei. Én is visszamentem pár éve abba a kis faluba, ahol gyerekként a nyarakat töltöttem: óriási szívfájdító csalódás volt. Megvan még az utca, megvannak még a házak, de minden omlik, romlik, a falu szegénynegyede lett az a rész, ahol én gyerekeskedtem. 🙁
A mező helyén parkoló, a kastély helyén értelmi fogyatékosok otthona, a várkert – ahol annyit játszottunk gyerekkorunkban – elzárva.
Már csak az emlékeimben él olyannak, amilyennek én láttam. Sajnos nem találtam azóta sem olyan helyet ami hasonlítana rá. Talán, talán egyszer majd rátalálok én is az emlékvölgyemre. De az biztos, hogy ilyen költőien nem tudom leírni.
Gyönyörűség volt olvasni.
Judit
Kedves Judit!
Csak kitartóan keresd, és meg is találod az emlékvölgyedet, sőt, le is fogod tudni írni ilyen költőien. Biztos vagyok benne. 🙂
Hálásan köszönöm elismerő soraidat. 🙂
Ida
Drága Idám !
Gyönyörű megemlékezés, nagyon tetszett.
Kicsit megkönnyeztem…
Köszönöm az élményt.
Szeretettel : Zsu
Drága Zsu!
Én köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida !
A természet közelségének illata, látványa csodákra képes.
" Ott jártam a napokban is " . Képes a lelkünk ablakát kitárni, a múltunk dédelgetett emlékeit gyöngéden felidézni. A gyógyírra szükség is van , mint írtad, ebben a völgyben megtaláltad elveszettnek hitt emlékeidet, képessé tesz az ellazulásra, s szép lassan felszínre hozza azt amit más körülmények között hiába keresünk nem találunk.
Szeretettel gratulálok, " Emlékvölgy"-edhez, Zsófi
Kedves Zsófi!
Igen, pontosan így van, ahogyan felvázoltad. Köszönöm kedves soraid, és azt, hogy nálam jártál.
Szeretettel,
Ida
Ezt nem hiszem el!
Komolyan mondom, hogy szinte hátratett kézzel gondolkodtam a befejezésen, amikor önállósította magát a rendszer: villanás, utána félhomály. Eltűnt, amit előtte írtam, de azt most fogom, hogy nagyon szeretem az írásaid, élmény találkozni velük, mert nekem adnak.
Nemcsak emberi megnyilvánulásokat, hanem komoly emberi értékeket is.
Még azt próbáltam elmondani, hogy rövidnek tartom
Köszönöm. 🙂
Szeretettel:Kankalin
…
és nem tudtam harmadszorra sem elmondani, hogy rövidnek tartom a novellád, ez a véleményem.
Szívesen olvastam volna még tovább, már csak azért is, mert másik, számomra új oldaladról is megismerhettelek. 🙂
A kettő együtt mélyebb, tartalmasabb.
Nagyon köszönöm, hogy részese lehetek alkotásaidnak olvasóként, műkedvelőként. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szóval, megtréfált a rendszer? 🙂
Magam is jártam már hasonlóan, amikor fél mondat után, önálló életre kelt a hozzászólásom és elküldte magát… én meg csak keresgéltem, vajon hová lett? 🙂
Köszönöm, hogy ennyi idődet áldoztad rám, még a rendszerrel is vitába szálltál miattam. 🙂
Képzeld, még mennyi időd vette volna el, ha hosszabb az írásom… Előrelátó voltam, így volt ez jó. 🙂 Én tartozom neked köszönettel elismerő, és biztató soraidért. Sokszor, és sokat segítettél építő kritikáiddal, amit úgyszintén hálásan köszönök.
Szeretettel,
Ida
szia!
A nosztalgia, a visszaemlékezés sok év elteltével mindent megszépít. Vannak azonban olyan emlékek, amik tényleg szépek és nem az idő teszi szebbé. Nagyon tetszett az írásod, jó volt veled barangolni. Köszönöm az élményt! Tetszett az írásod. Jó lett volna még, ha tovább szövöd a régmúlt emlékeit! üdv hundido
Kedves hundido!
Én tartozom neked köszönettel, hogy itt jártál, és örülök, hogy tetszett, amit itt találtál.
Rövidre fogtam, mert tartottam tőle, hogy untatlak benneteket az emlékeimmel. 🙂
Örültem, hogy nem így van. 🙂
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Számos dolgot elmondtak már előttem, amihez én nem is tennék hozzá egyebet azon kívül, hogy remek a cím, a tartalom pedig fenséges. Egyszerűség és mélység, távol és közel. Nagyon tetszik a jegyzeted, minden gondolatával.
(És utánanéztem a Fruska Gora, alias Álmos-hegy – Köles-hegy – Tarcal-hegységnek is.) A legmegkapóbbak arrafelé a szívvel ékesített fák. 🙂
Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Én köszönöm, hogy olvastad, és elismerő soraidért is köszönetem.
Látom, utánanéztél, magam sem tudnék többet mondani Fruška Goráról. Remek kirándulóhelyek vannak ott és a piros szívek valóban ékes színfoltjai az erdőnek. 🙂
Szeretettel,
Ida
Szívbéli örömmel olvastam soraidat. Rövid volt, de romantikus és költőiséggel teli. Jó, hogy visszataláltál, ha nem is az eredeti helyszínre. Ez is mutatja, hogy elsősorban az érzéseink nyomán lesz a környezet szép vagy csúnya, amikor visszaemlékezünk…
Köszönöm szépen, Irén, hogy olvastad, és örömmel tölt el, hogy tetszett.
Amúgy, valószínűleg igazad van, olyannak látjuk a múltunkat, ahogyan azt mai érzéseink láttatják velünk.
Kedves Ida!
Nálad jobban senki sem tudja megeleveníteni a múlt felejthetetlen pillanatait, érzéseit. Szívbe markoló ez a kis múltidéző írásod is. Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastad, kis múltidéző írásomat, és örülök, hogy itt hagytad kedves soraidat.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Te nagyon szívhez-szólóan tudsz emlékezni, ezért hát leveszem kalapom előtted, és gratulálok rövid, ám sok mondanivalót sugárzó írásodhoz. Szeretettel: István
Köszönöm szépen, István, elismerő soraidat, és örülök, hogy újra látlak. Remélem, ezúttal gyakrabban látunk majd.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Annyira szeretem az írásaidat, a stílusodat, hogy ott lehetek veled ahol Te éppen vagy, megélhetem azt a gyönyörű pillanatot, hallgathatom a madárdalt, láthatom a messzi hegyeket, a ringatózó virágokat. Azt hiszem azért is az elragadtatásom mert hasonló élményeim voltak nemrégiben. Most újból átélhettem, köszönöm Neked.
Szeretettel:Vali
Kedves Vali!
Örülök, hogy újra élted, már megélt élményeidet.
Köszönöm elismerő, kedves soraid. 🙂
Szeretettel,
Ida
Líra és epika keverékének hat. Hogy epikolírikus vagy lírikoepikus, nehéz volna megmondani.
A völgy nekem határozottan álomvilágnak tűnik, még ha van is megfelelője a fizikai valóságban.Álomvilág, de mégis , fontosabb mint a való világ, azt felülírja-felülmúlja.
Nahát, Cselényi Péter tud helyesen írni, és az írásjelek helyes használatát is ismeri!
Mondd, mit jelent az a "tudatos" nálad?
Netán, egy ki tudja hányadik dackorszak? Vagy esetleg, magyar tanárok elleni bosszú?
Egyébként, köszönöm a hozzászólásodat, és azt, hogy félretetted a "tudatos" korszakodat.
Üdv. Ida