Futottam, mert féltem.
Szedtem a lábam, időre mentem.
Igyekeztem, nehogy lekéssem.
Csipkedtem magam, mert még megszólnak.
Rohangásztam utána.
Túlszárnyaltam saját tempómat.
Az volt az igazi vágta!
Repültem, futottam, nyargaltam,
attól függ, éppen mit kellett.
Iparkodtam véghezvinni,
ezeregy eszement tervet.
Végül lehagytam saját magam.
Most pihenek. Egészen lazán.
Nem érdekel! Mindegy, ki sürget!
Hagyom, a világ gördüljön alám.
Ha újra itt lesz, éppen alattam,
megszűnik a rohanó-átok,
bevárom a jelent, s érkeztével
ismét magamra találok.
11 hozzászólás
Igen Gyömbér!
A türelem, néha sokat ér….
Elmélkedésed tetszett!
Gratula Neked!
Nagyon szépen verselsz. Szeretem olvasni! Igen kifejező lett. Gratulálok!
Csak a pillanat létezik, és ha rátaláltál önmagadra, "egészen lazán" a Világot is
a lábad előtt tudod, mint a pajkos kiskutyát:-)
Tetszik elmélkedésed.
Szeretettel
mesako
Kedves Gyömbér!
A versed szépen van felépítve.Egyetlen gondolat végülis az egész.Ott amikor azt írod: "Most pihenek."tfordul a gondolat és ott a végkifejlet, Te magad, – és már kezdődik az új kör, "ismét".
Bízom benne,hogy érted milyen érzéseket váltott ki belőlem a versed.Nem hízelegni akarok de kicsit beleragadtam a versbe.Jó értelembe véve mert szeretek benn elidőzni.
szeretettel üdv:hova
Szia!
Elgondolkodtató sorok. Szükség van időnként arra, hogy pihenjünk, mert csakis így találhatjuk meg önmagunkat.
Szeretettel: Rozália
szia!
Nincs rosszabb annál, ha az ember elveszíti magát, Vagy mégis…ha elveszíti őt más!!
Versed felvet még egy kérdést: kinek mennyi a világ?
grat
leslie
Szia!
A feszített tempó, a túlhajtott állapot remek példája a versed. Nem mindegy, hol várjuk be a világot, hogy alánk gördüljön? Otthon? Vagy … ? A pihenésben valóban visszatalálhatunk önmagunkhoz. Az első négy sor után megint azt az igazi Gyömbéres sorokat olvashattam. Nagyon tetszett, ám éppen az első négy sorod tehet róla, hogy most … de lehet, csak nekem is pihennem kellene.
Üdv.:-)
Köszönöm a hozzászólásaitokat! 🙂
Ez gömbölyű!!!
Kedves Gyömbér!
Megijesztettél, majd hamar megnyugodtam:
"Ha újra itt lesz, éppen alattam,
megszűnik a rohanó-átok,
bevárom a jelent, s érkeztével
ismét magamra találok." – bár gondolhattam volna stílusodból… 🙂
A várt, de sosem megszokott, "gyömbéresen" elmés fordulatokkal színezett remek verset olvastam ma megint. 🙂
Üdv: Ria
Nagyon ismert érzések!
Jaj,milyen nehéz sokszor találkozni ´önmagunkkal´!
Az utolsó négy sor,felelet arra,mit kell tennünk!
Gratulálok!
Üdv.Jegmadar