– Akkor mondj egy jobbat helyette! Csak egyetlenegyet! – támad rám emelt hangon apám a sütemény és kávé felett.
Helyben vagyunk. Igaza van anyámnak: a politika nem a terített asztal mellé való. Sőt, tulajdonképpen sehová sem.
Felkapom a torta maradékát, és indulok a hűtőhöz.
– Talán a Bajnai? Az a libás? A saját kezemmel tudnám felakasztani! – folytatja apám felhergelten.
– Az legalább közgazdász. És még dolgozott is a politikusság mellett. Gondolom, érti a szakmáját. – jegyzem meg a hűtőajtóban.
– Szóval te kommunista vagy? – hallom az apám szájából azt az abszurd mondatot, ami úgy ömlik ránk a médiából, mint valami nyitva hagyott csapból. Aki nincs velünk, az természetesen ellenünk van, és kommunista, mi más lenne. (Mondják ezt azok a politikusok, akik maguk is az MSZMP emlőin nevelkedtek) És persze a jobberek a jók, a többiek meg a rosszak. Így jön ez le az egyszerű állampolgárnak, aki megszokta, hogy gondolkodni fárasztó, unalmas, vagy éppenséggel tilos. Ismerem apám álláspontját, tudom, hogy szeret jókat cigányozni-zsidózni-buzizni, ezt még hallgatni sem szeretem. Láttam már nála keményen szélsőjobbos lapokat az elmaradhatatlan Blikk mellett. Azt is tudom, hogy a haverok terelgetik ebbe az irányba, egyszerű melósemberek, mint ő. Mégis, mintha arcul ütnének, megfojtanának apám szájából az ostoba, demagóg szavak. A hivatalos álláspont. De hiszen ismer, tudja, hogy a 70-es években születtem, tudja, hogy kedvem ellenére lettem úttörő, még arra is emlékezhet, amikor a középiskolám KISZ-titkára heteken át loholt a nyomomban egy belépési nyilatkozattal, mielőtt elhajtottam volna. Akkor most miről beszél?
Hiába belőle vagyok, hiába nincs értelme, hiába nem való ez az ünnepi asztalhoz, mégis kipakolok. Különben megfojtana a fájdalom és a felháborodás. Csak egy élhetőbb országban szeretnék nyugodtan élni, éppen úgy, ahogy ő is. Akkor minek ez az acsarkodás? Minek bármelyik politikai oldalt elszántan védeni? Hiszen semmit nem számítunk nekik. Darab kavics, amit arrébb lehet rúgni, amikor már nem kell, tudniillik, ha már leadta a szavazatát.
Ez a politikusok legnagyobb bűne (sok más egyéb mellett): az, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, aki a húsvéti sonka felett üvöltve estünk egymásnak. Egyelőre csak én szégyellem magam. Mégis remélem, hogy előbb-utóbb ők is szégyellni fogják magukat. És szívemből kívánom, hogy a vádlottak padján, a bíróság előtt!
(Elnézést, ha demagóg voltam, de ez nagyon kikívánkozott.)
Én, a kommunista
By Gunoda
19 hozzászólás
Szia!
Azt hiszem, jól ismered az álláspontomat, ezért tudod, mennyire értem, megértem, amit írsz. Sok helyen, nagyon sok helyen kiadhatod magadból, ami nyomaszt, ami bosszant. Véleményem, hogy ez az oldal nem az a hely. Nem azért, mert mimózák szerkesztik az oldalt, de gondolj jobban bele.
Szeretsz itt lenni ebben a klubban? Jó, hogy van egy hely, ahol publikálhatsz? Akkor gondolom, nem hiányzik, hogy egy "jóakaró" felnyomja a portált a megfelelő helyen, mert akkor bizony a tulajdonosok le kell, hogy húzzák a rolót. Ezt tessék szem előtt tartani.
Artúr bácsi, kb. 2 hetet haboztam, hogy feltegyem-e ezt az írást. Aztán a fórumon találtam egy olyan hozzászólást, ami nyílt felhívás volt a kormánypárt támogatására. Erre úgy döntöttem, ha az a hozzászólás maradhat, akkor talán ez is.
Én is láttam és töröltem volna azonnal, de már nem tehetem.
Megértem apád dühét, elkeseredettségét. Én is csalódott lennék, ha a kelta kultúrában jártas lányom nem volna képes eligazodni az őt körülvevő világban, ha nem volna képes megkülönböztetni a gyújtogatókat a tűzoltóktól és az értelmes felnőtt embertől elvárható tájékozódás, uram bocsá’ tudás megszerzése helyett, „se hall, se lát Dömötör” módjára csurgatná a tömény demagógiát.
Én viszont nem ordítanék veled. Nem is kiabálnék. Még csak halkan sem szólnék hozzád. Számomra megszűnnél létezni.
„Egyelőre csak én szégyellem magam.”
Ezt viszont jól és nem minden ok nélkül teszed.
Üdv. a
Kedves Antonius, úgy látszik, nem jött át neked az írásom lényege. A hozzászólásodat azért köszönöm, mert éppen azt a jelenséget illusztrálja, amire szeretném felhívni a figyelmet.
Kedves Gunoda!
Én viszont tökéletesen egyetértek azzal, hogy feltöltötted az írást. Az írás lényege, hogy kiadjuk magunkból ami bennünk van. Benend ez volt.
Gratuálok, egyébként nagyon elgondolkodtató volt, ennyit tudnék még hozzáfűzni.:)
Üdv:
Domi
Kedves Domi, köszönöm a bíztató sorokat. :))
Nos, ez az írás eléggé megosztja majd a közönséget, erre számíts. A politikába itt és most nem megyek bele, mert törölnék is a hsz-t azzal a lendülettel, de azt gondolom, sejted, hogy egyetértek veled. Amit viszont mégis le kel írnom, és ezt nem csak neked címzem, hanem bárkinek, az az: hogy valóban egy nem egészséges, sőt kifejezetten rossz dolog valamit a végletekig védeni, pláne ha ezt gondolkodás nélkül tesszük. Az pedig még szomorúbb, ha eközben emberek képesek rátámadni másokra (szóval, tettekkel), pusztán csak azért, mert nem egyezik a másik személy véleménye az övékkel. Őszintén: Itthon sajnos ez van, nem csak politikai kérdésekben. Még én is várom a változást, de túl fiatal vagyok és túl sok tervem van ahhoz, hogy örökösen hagyjam magam elnyomni 🙂
Kedves Dorka! A hozzászólásodat akár én is írhattam volna. Köszi!
Mi gyártunk tabukat, és mi fetisizálunk. A szocializmus évei alatt, ha valaki nyilvánosan azt mondta: hát tudjátok, én a mondó vagyok, hogy a kapitalizmus mégis csak fejlettebb, mint a szocializmus, – az „életét” kockáztatta. (Volt, amikor nem is csak idézőjelben!) Ma, ha valaki feltesz a sapkájára egy vörös-csillagot, mert olyanja van, és azt mondja, hát tudjátok, a szocializmusban azért mindenkinek volt munkája, és nem voltak hajléktalanok, az, azért mégis jobb rendszer volt, – szintén az „életét” kockáztatja, szerencsére ma ezt csak idézőjelben. De én azt kérdezem erre: normálisak vagyunk? Nem az lenne a jó, ha ezekről a kérdésekről mindenki azt mondhatná, amit akar, mi ebben az elválsztó/megosztó/ szétválasztó? Ettől egymásnak kell esni? Nem mesterséges izé-mizé ez így?
Kedves Bödön, teljesen igazad van. A legnagyobb baromság véleménykülönbség miatt egymás szemét kikaparni. De egymást semminek és senkinek tekinteni sem okosabb. És igen, mesterségesen gerjesztett ez a dolog.Tudod, a jó öreg "oszd meg és uralkodj"…
A politikai hatalom megszerzéséhez és megtartásához nagyon ravasznak kell lenni: jól kell tudni ígérgetni, manipulálni és befolyásolni a tömegeket. (Na meg hazudozni.) Már eleve így jutnak a megfelelő posztra, tehát felesleges elfogultnak lenni bármelyikükkel szemben! Ez persze csak az én véleményem.
Kedves Norton, ez szerencsére nem csak a te véleményed. Talán egyre többeknek lesz tele a hócipője a kölcsönös acsarkodással.
A gond az, hogy az emberek 99% tévhitben él. Az amit eléjük terítenek és nyilvánosan mutogatnak, csak egy ördögi színjáték, hogy eltereljék figyelmüket arról, ami a mögötte van. Egyetlen politikus sem tehet többet, mint amennyire engedélye van azoktól, akik a súgólyukban a pénzt csörgetik. Ott kell keresni azt, hogy ki a bibás, csakhogy arrafelé nagyon veszélyes tapogatózni! Hidd el egy olyan valakinek, aki ismeretlen okokból hirtelen felhagyott a politikával, akarom mondani a politika háta mögött rejtőző valami piszkálásával. Ajánlom a rövid, kisbetűs hírek olvasását, ezek távol tartják a háztartástól a politikát. Üdv. István
Jó cikk, röviden, velősen mutatja a problémát, családban is felüti fejét a meg nem értés.
Pedig, ha megfigyeljük, az ellentétes két oldal felfogása rengeteg dologban hasonlít, rendes emberek itt is, ott is vannak, és akik nem bírnak magukkal, vita és érvek helyett becsmérlik, gúnyolják a másikat, olyan is; sajnos, itt az oldalon is.
Márpedig el nem kerülhető a politika, hiszen rólunk, az életünkről, megélhetésünkről döntenek, sokszor úgy, hogy beleszólásunk sincs, holott mi választottuk a vezetésre őket. És amíg négy évig leválthatatlan szinte egy képviselő, addig ez így is lesz.
folyt.
De nem megoldás az sem, ha mindent összemosunk, és azt mondjuk, egykutya mindegyik. A mi hibánk is valamennyire, hogy mindig hiszünk a kozmetikázott életrajzoknak, és bevesszük a választási maszlagokat, ahelyett, hogy egy olyan választási rendszer lenne, ami az országért, a közért tenni akarókat emelheti a parlamentbe, és nem a maguknak kaparókat.
Nagyon sajnálom, hogy családon belül is ezt kellett megérned.
Kedves Klubtársak! Nagyon jó látni, hogy ennyien olvassátok ezt a cikket, és valóban gondolatokat, esetleg ötleteket indított el. Pont ez volt a célom vele. Köszönöm, hogy hozzászóltok!
Az a helyzet, hogy kitaláltam valamit. Az elektronikus demokráciát. Muszáj megírnom. Úgy működne, mint az Eurovíziós Dalfesztivál. A közönség szavazna, elektronikusan, digitálisan, online. A képviselők az országházban rögtön látnák, hogy szavaznak az emberek, És aszerint kellene dönteniük! Na milyen?
Ja! És a jogdíjat a számlámra kérem átutalni!