Pierre Michel Eugene Vintras (1807 – 1875) normann paraszt először egy papírgyár menedzsere, majd látnok, Illés próféta reinkarnációja és a neo-luciferiánus egyház feje lett. Ez a rendkívüli karrier megérdemel egy kis figyelmet, főleg ha megtudjuk, milyen furcsa jelenetek játszódtak le az egyház első és egyetlen templomában.
Az előzményeket messze kell keresnünk. Miután XVI. Lajos és Marie Antoinette a guillotine-n végezték, a fiukat, a leendő XVII. Lajost bezárták egy sötét szobába, rácson át adták be neki az ételt. A szerencsétlen gyerek 10 éves korában, 1795-ben skorbutban halt meg. Mint az ilyenkor lenni szokott, valaki elhíresztelte, hogy a gyerek életben van, megszöktették, és 1832-ben meg is jelent Franciaországban egy Karl Wilhelm Neundorf nevű német, aki azt állította, hogy ő a trónörökös. 1836-ban elkergették, de addigra már alakult egy lelkes társaság, XVII. Lajos megmentői, akik felkarolták az ügyét.
Vintras ekkoriban Tilly-sur-Seulles-ben igazgatta a papírgyárat, és leginkább a bigott vallásosságáról volt híres. XVII. Lajos megmentői azt gondolták (és mint utólag kiderült, jól gondolták), hogy Vintras-t megnyerhetik a céljaiknak. Paul de Montfleury de Caen (álnév) írt egy levelet De Generés (álnév) asszonynak Londonba, azzal a céllal, hogy a dokumentum Normandia hercege kezébe kerüljön; ebben a katolikus vallás összes hittételét felsorolták annak bizonyítására, hogy miért csak Naundorf mentheti meg Franciaországot. Hogy a gyanús levél egészen biztosan eljusson a herceghez, felbéreltek egy rongyos öregembert, akit Vintras persze koldusnak nézett, és adott neki 10 sou-t, majd elküldte. Aztán ő is elment és állítólag bezárta a szobáján; az öreg ennek ellenére odacsempészte a levelet az asztalára, a 10 sou-val együtt.
Hogy pontosan mi történt, azt már sosem fogjuk megtudni, de Vintras rögtön megértette, hogy csak Mihály arkangyal lehetett a postás, és addig olvasgatta a terjedelmes levélművet, amíg egészen beleszédült. Hamarosan egy csomó más embert is megszédített, köztük Charvoz vidéki papot. Gyorsan berendeztek egy kápolnát a papírgyárban, amelyet a hívek láttak el templomokból ellopott ostyákkal – ők azt mondták, megmentették a megszentségtelenítéstől (mert abban az időben rengeteg önjelölt fekete mágus lopta az ostyákat, hogy azokat felhasználhassa a szertartásain). A lopott ostyák prompt vérezni kezdtek, és Vintras nem győzte mesélni a látomásait: a kápolna megtelt ördögökkel, Szűz Mária személyesen közölte vele, hogy el fog kárhozni, ha így folytatja, és hasonlók. Egy szép képzavarral azt mondhatnám, hogy a hatóságok egy ideig csak a fejüket csóválták, de aztán híre ment annak, hogy Vintras kicsikarta a szegény öreg nénik utolsó garasait. Ezt már csakugyan nem lehetett tűrni, 1842-ben Vintras-t letartóztatták Alexandre Ferdinand Geoffroi-val, az ál-trónörökös ügynökével együtt. Az öreg nénikről kiderült, hogy nem is olyan szegények, önként pénzelték Vintras-t, és egyáltalán nem bánták meg; ennek ellenére elítélték a duót, Vintras-t 5, Geoffroi-t 2 évre.
A jó magaviseletű Vintras-t már 1845-ben kiengedték a börtönből; ugyanebben az évben halt meg Naundorf is Hollandiában. Vintras Angliába ment, ahol a törvény elnézőbben kezelte a szektavezéreket, és ismét tanítványokat gyűjtött maga köré, úgy is, mint Illés próféta.
Közben Franciaországban sem feledkeztek meg róla, és 1851-ben egy volt tanítványa, Cozzoli a világ elé tárta a nagy leleplezést: Papok és hívek mind meztelenek voltak a kápolnában, és minden mise orgiával ért véget. Vintras a szent (lopott) ostya fölött maszturbált, Luciferhez imádkozott, és egyáltalán úgy viselkedett, mint akinek elment az esze.
Képzelhetjük, hogy a nagyközönség milyen boldogan vetette rá magát a csemegére, amin a bulvár lapok ma is sokáig csámcsognának. Vintras nem válaszolt a vádakra; Chavoz azonban elmondta, hogy Cozzolit és egy társát korábban eltanácsolták a szentek gyülekezetéből, a sértett hiúság vagy a gyűlölet íratta velük ezt a szennyes pamfletet. A pápa, XVI. Gergely már korábban közölte a véleményét, formálisan kiátkozta Vintras-t. Illés próféta reinkarnációja „a világegyház fejedelmének” írta alá magát a válaszlevelében.
Egy darabig szépen fejlődött a bolondgomba Angliában, aztán úgy látszik, megtört a lendület, mert Vintras 1863-ban visszatért Franciaországba. Karmel hegyéről nevezte el a templomát, új passzióként papokat avatott, de már nem okozott nagyobb bonyodalmat. 1875 decemberében halt meg.
Az ördögimádás és orgiák hírét senki sem terjesztette szorgalmasabban, mint Eliphas Levi, a fehér, fekete és mindenféle színű mágia nagy elméleti szakértője. Egy könyvet is kiadott, A.E. Waite okkultistával közösen: Eugene Vintras szektája Indiában. Mondani se kell, hogy Vintras sosem járt ott, szektája sem volt Indiában, és az ördögi szörnyűségek Eliphas Levi dús fantáziájából kerültek át a köztudatba.
Vintras egyes tanítványai a későbbekben még az eddigiekhez képest is jócskán bekattantak; de ez már más történet.