Azon szerencsések között tarthatom magam számon, kik immáron a második Scott regényt forgathatták kezükben. Ez a könyv is kalandos utat járt be Szlovákiából indulva Magyarországon át, míg megérkezett Angliába. Szerzője egy friss érettségis fiatalember, remek írói vénával megáldva. Ez úton is gratulálni szeretnék neki a bizonyítványához.
De térjünk rá a könyvre. Mind külsejében, mind belső értékeiben magához láncolja olvasóját. Főhőse Frank Wilson –a Naplementéből jól ismert ex-magánnyomozó – ki ismét egykori megbízójának kérésére utazik Skóciába , bár akkor még nem sejtve, hogy a későbbiekben még sokkal messzebbre is elsodorja majd szerencsétlensége. A pazar kastélyban egyre-másra érik a meghökkentő és érthetetlen dolgok. A történet első csavarját egy fiatal régész leány és egy idősebb professzor halála hozza meg. Szinte azonos időben, de ezer kilométerekre távol. Az ügy felgöngyölítése érdekében utat szerveznek Kairóba, ahol az alkalmi nyomozócsapat nem egyszer megjárja a poklok poklát, életük többször is veszélyben forog. Vér és becstelenség ragad szinte mindenki kezéhez, de még az ily nehéz napokban sem pihen Kupidó, ki észrevétlenül is szerelembe ejti főhősünket az elbűvölő Brigittébe.
Tovább olvasva mintha egy homokórát raknánk össze szemenként beletöltve a homokot, fokozatosan lépdelünk előre a megoldás felé. Köszönhetően a jól megalapozott cselekményépítésnek. Frank most is tanúbizonyságot tesz éles logikájáról, és André a hűséges komornyik is jócskán kitesz magáért. S, így a gonosz bizton elnyeri méltó büntetését.
A könyv külön erénye az, hogy a jelenkorban játszódik, mégis magában hordoz egy nagy adag múltat.
Mindenkinek – ki szereti az igazi detektív regényt- tiszta szívvel ajánlom elolvasásra ezt a könyvet, s talán azoknak is kik eddig nem rajongtak eme műfajért, hisz elolvasván a Sivatag Szemét lesöpörnek majd néhány porszemet a ruhájukról.
Zárszóként engedjenek meg egy kicsit személyesebb megjegyzést is.
Megvallom, személyesen még nem találkoztam Szabolccsal, de úgy érzem Frank Wilson karaktere belőle fakad és általa mindenki, így én is egy kicsit jobban megismerhettem őt.
Szabolcs!
A könyv első oldalainak egyikét Édesapádnak szentelted áhítva, bárcsak teleírhatná. Biztos vagyok abban, bárhol is van most Ő, már teleírta láthatatlan tintájával –csupa dicsérő és büszke szóval- , melyet a szíved képes csak látni, csak nyisd ki könyved, lapozz oda…….látod ugye?
Könyved méltó emlék, s lebilincselő könyv.
3 hozzászólás
Köszönöm a cikket!:) Nagyon örülök, hogy eljutott hozzád, hogy elolvastad, hogy tetszett és hogy írtál róla. A cikked nem szorul rá semmiféle kibővítésre, és örülök, hogy észrevetted a Frank és köztem lévő hasonlóságokat is. Valójában több, a könyvben olvasható párbeszédet az életből emeltem át, legalábbis részleteiben. Egyébként már akkor is feltűnhet a hasonlóság, ha a neveket nézed (Frank Wilson = Francis W.), de ezt csak plusz érdekességnek mondom!:)
Az utolsó bekezdést pedig külön köszönöm!
Baráti üdv.:
Szabi (FWS)
Fantasztikus méltatása egy fantasztikus könyvnek.
Talán ez lehetne az összegzése írásodnak.
Az olvasó szívét átjárja a kellemes érzés: milyen
nagyszerű dolog az önzetlen, irigység nélküli ajánlás
egy ismeretlen ismerős könyvéhez.
Írásod – rád jellemzően – most is nagyszerű.
Örömmel jártam Nálad.
Kedve zsike és Francis,
Köszönöm a kedves szavakat
john