[IG_KITOLT]
Az egészséges család tagjai igenlik és támogatják egymást.Az igenlést meg kell kapnia a család minden tagjának kivétel nélkül. Az igenlés nem más, mint a jó tulajdonságok, sikerek elismerése, dicsérete.A támogatás pedig mélléállás a küzdelmekben, esetleg a kudarcban ,együttdrukkolás,segítség.Legyünk büszkék családtagjaink teljesítményeire és ezt másokkal is közöljük. Ünnepeljük ne csak a nagy, hanem a kis sikereket is.Nem baj az, ha gyemekeink javára elfogultak vagyunk, hisz ki álljon az ő oldalukon, ha nem a családjuk?Vigyázzunk azonban egy fontos dologra! Ha önmagukban bizonytalanok
vagyunk,kételkedők, hiába próbáljuk sikerre búzdítani gyermekünket.Előbb önmagunknak kell a bizalmat megszereznünk. Csak a magabiztos szülő tud sikert sugározni. Ahogy helyes önszseretet nélkül nem tudunk másokat se szeretni, úgy helyes önbecsülés nélkül nem tudunk másokat se becsülni.
Legtöbb családban az anya az, aki bátorítja buzdítja családja tagjait, de ez nem elég. Ha az apa is igenli gyemekeit, ők is testvéreiket, azok nemcsak magabiztosabbak lesznek, hanem csökken a testvérek közötti ellenségeskedés is, mert mindenki kap elegendő, több oldalról érkező elismerést.Ennek a viselkedésformának a kialakulásához azonban ismernünk kell gyermekeink életét. Érdeklődjünk naponta őszintén arról, hogy mi történt aznap velük és ne elégedjünk meg a " semmi különös "
válkasszal.
Az igenlés és bátorítás nem jelent kényszerítést. Ne kényszerítsük gyerekeinket arra, hogy mások legyenek, mint akik, hogy mást szeressenek, mint amihez rermészetük alapján vonzódnak! Meg kell találnunk a támogatás helyes mértékét. Nem tragédia az, ha iskolás gyermekünk nem kapja mindig a legjobb osztályzatot, vagy ha veszít külünböző vetélkedőkön.Ilyenkor is dicsérjük meg próbálkozását, igyekezetét.
Az egészséges család támogatja az életünket befolyásoló intézményeket de nem ítél vakon. Valamikor,ha a gyermek összekülönbözött egy tanárral, a szülők minden esetben az iskolának adtak igazat. Az egészséges család türelmesen megvizsgálja a körülményeket mindkét oldalról, és igazságosan próbál orvoslást találni. Ez nem könnyű dolog, de megéri a fáradtságot!
Gyermekünk hálás lesz az igazságosságért, és könnyebben beismeri saját hibáit is az előálló helyzetekben.
5 hozzászólás
Szia!
A cikk nagyon tetszik, témája aktuális lenne, ha odafigyelne rá az, akinek íródott. Megint azok fognak helyeselni, véleményezni, akik maguk is így gondolják, ahogyan megfogalmaztad. Az egészséges családban valóban így működnek a dolgok, de tény, hogy egyre kevesebb az ilyen család. Írásod lényegretörő, jól fogalmazott.
Gratulálok. (Néhány betűelütésed van, azt csak a második olvasásnál vettem észre)
:-)))
Nagyon örülök, hogy tetszett a cikk.Valóban az ember egyéniségének formálásában a család döntő. A családtagok egymás iránti kapcsolatát pedig a szülők magatartása határozza meg. Erről sokat kellene olvasnunk, tanulnunk.Minden szépet,jót kívánok mindkettőtöknek és minden kedves olvasónak.
Nagyon köszönöm a figyelmeztetést, már javítottam is.Mégegyszer köszönöm a hozzászólásotokat is.Szeretném, ha vita indulna ekkörül a téma körül, mert meglehet, hogy lennének kérdések és lenne, aki felelne is azokra.
Mélyen igaz gondolatokat fogalmaztál meg a gyermekneveléseel kapcsolatban. Csak a gyakorlatban ez sokkal nehezebb. Ott nincs elfogadás, ahol nem szeretetkapocs fűzi össze a családtagokat. Nagyon jó cikk, gratulálok: Colhicum
Szia!
Egyetértek veled, a család az alapbázis, ahol gyermekeink az élethez szükséges erőt, bátorítást, szeretetet megkapják .(Ha megkapják.) Ha elfogadó, szerető környezetben nőnek fel, akkor minden lehetőség adott, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. Ehhez azonban, mint írod, kiegyensúlyozott szülőkre van szükség.