A feleségem hetek óta járja a várost, mert kifogyta a nadrágait, és újat szeretne vásárolni. Számtalan kisebb, s nagyobb áruházat körbejárt, de ezért, vagy azért nem találta meg a kedvére valót.
Szerdán az ég tudja hanyadik üzlet bebarangolását követően felvetettem a gondolatot, hogy nézzünk szét a pandorfi üzletrengetegben.
Csütörtök reggel, miután a gyermeket elvittük az iskolába nekivágtunk az útnak. 11 óra sem volt még amikor leparkoltunk a bevásárlófalu parkolójában.
Elfogultság nélkül mondom, hogy már az első boltban sikerrel jártunk. Vásároltunk két szövetnadrágot 40 Euróért, majd egy másik helyen 14 Euróért farmert, majd a gyereknek 4,99-ért 5 db.-os pamut térdzoknit és 6,99 Euróért márkás pulóvert. Folytathatnám még, de nem teszem.
Elgondolkozom. Ők, ott ugye … hát mit is tagadjuk jobban keresnek nálunk. Természetesen vannak, mert vannak drága holmik is, de… tudjátok én úgy látom, hogy a középosztály legaljának is van lehetősége arra, hogy finomabb ruhákat vásároljon magának.
Ám csacsiság lenne leragadni a ruháknál. Az útszéli (falusi) közértban friss málna és áfonya van 1.25 Euróért. 9 kg.-os itthon rommá reklámozott mosószert vettünk 13.99-ért és a gél változatát (3 L) 7,99-ért.
Nem értem, hogy náluk miért működik minden máshogy! Miért akarnak itthon az ég tudja mekkora profittal kereskedni, amikor a példa már Budapesttől 230 km.-re megtalálható!
Persze, más az adózás, meg más a…
De tudjátok, én akkor sem értem!
1 hozzászólás
Gazdaságpolitikai kérdés: Egyszerű butaság, egyszerűen nem tudják, hogy mindenből nem lehet meggazdagodni, esetleg csak megélni.
Állítólag már csak új ötletekből lehet mesés vagyont létrehozni.