Tanulmányokat publikálnak szerte a világban azokról az embertársainkról, akik szexuálisan saját nemükhöz vonzódnak. / Mai szóhasználattal élve: „melegek”, régebben: „homokosok” és „leszbikusok”, még régebben: a „túlsó partról jöttek” stb./
A tanulmányokat tudós emberek fogalmazzák. Tudományos címkéket ragasztva a jelenségre.
A címkék színesek – attól függően, hogy milyen tudós ember írta – a melegek: szélsőségesek, hibás kromoszómák áldozatai, istentelen bűnösök, perverzek, kasztrációs szorongás áldozatai, nemi szerepek azonosításában megtévelyedettek, méhen belüli magzati fejlődés hormonális változásainak áldozatai, stb.
A „melegség” pedig terjed. Vannak nézetek, amik szerint nem terjed, csak ma már egyre többen merik vállalni a „másságukat”. Ami tény: egy – egy „meleg fesztiválon” a fiatalok elképesztő tömegei teszik közszemlére vonzalmukat a saját nemük iránt.
Felnőtt volna egy nemzedék, amelyik „meleg”?
Egy nemzedék, amelyiknek csecsemőkori és kisgyermekkori testi – lelki jólétén a szülők Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című könyvét útmutatásul véve őrködtek. S aki véletlenül nem ezt tekintette útmutatónak, azt is elérte a jóléti társadalom üzenete a gyereknevelésben. Megadni a gyereknek a jólétet, a kényelmet, az önmegvalósítást, a véleménynyilvánítást, nyitott szívvel és lélekkel a gyerek jólétét szolgálni.
Nem kell vigyázni a ruhára, anyuka úgy is Persillel mos. Nem baj, ha ételestől lerántja a terítőt, mert apuka hozza a mindent felszívó takarítógépet és már nincs is probléma…
Fő a testi, lelki kényelem, csak semmi elviselése a kényelmetlenségnek, a fegyelemnek.
Csak kinyitjuk a szekrényt / a hűtőt, az autót, stb./ és elvesszük, elvisszük, amit, és amikor csak megkívánunk – pld. éjszaka a Danone joghurtot hűtőből – .
Önfegyelem, vágyódás, várakozás, küzdelem valamiért? Mi az? Minek az? Megtanulni elviselni a csalódást? Ki csalódhat, amikor minden vágya teljesül vagy azonnal, vagy a nem túl távoli jövőben /legkésőbb karácsonykor, vagy a szülinapon…/.
Dr. Spock könyve azonban hat éves kornál véget ér. Az agymosó fogyasztási reklámok viselkedési mintáit közvetítő gyerekek sem idősebbek ennél a kornál.
A társadalmi szokások elsődleges közvetítőinél: a szülőknél nem változik semmi.
Ha tegnap megadtam a gyereknek mindent, ami tőlem telik, /sőt még többet is…/ akkor ma miért ne adnám meg?
A biológiai óra a gyerekben ketyeg, nő, fejlődik és kb. tizenkét éves korában, amikor a nemi hormonjai kezdenek felébredni, megjelennek a nemre specifikus tulajdonságok, az addig békésen együtt játszó fiúk és lányok elkülönülnek. Nincs már közös játék, közös csapat. Fiú és lány csapatokra bomlanak a koedukált osztályok is.
A lányok a fiúkat gyerekesnek, faragatlannak, éretlennek, udvariatlannak, hangosnak, durvának, infantilisnek tartják.
A fiúk a lányokat nagyzolósnak, kotnyelesnek, felvágósnak, pletykásnak.
Ezzel egyidejűleg a csapat véleménye, viselkedési formái, becsület kódexe lesz a meghatározó az életükben.
Beköszönt a pubertáskor /egyre előbb/ és a nemi hormonok szította vágyak egy szexuálisan túlfűtött környezetben elöntik a fiatalt.
A felnőtt léthez hozzátartozó szexualitás természetességét egy pillanatra félretéve a gyerek szemével nézzünk körül. Minden szinten, minden lépésnél telítve van a környezet szexuális töltéssel. Az újságosnál kitett bulvárlapok címoldalán közölt akt képek, a mozi plakátok, a film előzetesek, a nem is korhatáros filmek, még a dezodor reklámok is…
A szexuális éhség pedig legalább olyan kínzó, mint az étel utáni vágy.
A társadalom nem tud mit kezdeni ezzel az egyre korábban megnyilvánuló szexuális késztetéssel. Ezt a dolgot kifacsart módon kezeli: „sportoljon a fiatal, ezen vezesse le a fölös energiáit…” „túl korai a számár a szex…” „várjon, amíg elég idős lesz…” stb.
A jóléti társadalom fiatalja ugyan kötelességtudóan rajong a szórakoztató ipar által neki kreált celebekért, de úgy tűnik, ez nem pótolja számára az aktív szexualitást.
Ezt is „elveszi” onnan, ahol a legkönnyebben hozzájut.
Aki nem emlékszik saját elementáris, sürgető, a józanésszel nem sok köszönő viszonyban levő kamaszkori szexuális vágyaira, az nem is értheti meg.
Jobban szeretünk ilyesmiről nem beszélni. Mi már felnőttek vagyunk, többé – kevésbé szabadon kiélhetjük a természetünk által diktált mértékben az ez irányú vágyainkat. Nem szeretünk emlékezni a „szexuális nyomorunkra”, ami egy szexualitással kevésbé túlterhelt társadalomban is nagy volt. Volt olyan, aki uralkodott rajta /sport, hideg zuhany/, volt olyan, aki megoldotta /önkielégítés, petting /, volt olyan, aki kimaradt az iskolából, mert gyereket várt.
Nos ezek a dolgok valamennyire ma is így működnek, de úgy tűnik, működhetnek másként is.
Mint ahogy régebben is működtek másként is. Pásztorok éltek szexuális életet állataikkal, gyermekkorú lányok mentek férjhez, mert „megestek” és naivság lenne azt gondolni, hogy a fiú és lány nevelőintézetek falai között nem „melegedett össze” akkoriban senki sem.
Persze ezek szégyellni való dolgok voltak. A vallás, a társadalom megvetette, szankcionálta, kiközösítette ezeket a viselkedésformákat.
Nos ma liberálisabbak lettünk. Ugyan elhúzzuk a szánkat – mi legtöbben – ha meleg szervezetekről, melegfesztiválokról olvasunk, látunk, hallunk. Azért elolvassuk, meghallgatjuk, megnézzük, hiszen mi is szexuális lények vagyunk. Az embereket érdekli a szexualitás. A fiatalokat is – akiket a társadalom éretlennek ítél erre – és ott veszik el, ahol legkönnyebben hozzájutnak: saját csoportjukban, saját nemüknél. Úgy veszik el, ahogy belső mércéjük megengedi, hogy elvegyék.
Ez a belső mérce pedig, nem híve a vágyódásnak, várakozásnak, a küzdelemnek valamiért. Azonnal teljesüljön, vagy a nem túl távoli jövőben…
21 hozzászólás
Én dr. Spock könyveim nőttem fel………imádtam minden sorát………eldöntöttem h majd ennek segitségével fogom a gyereket nevelni! aztán mire nekem gyerekem lett Spockról kiderült, hogy nem is jó apa és egyáltalán nem jó szülő.
Szóval a gyerekem felnőtt, csakúgy ösztönből………..mármint az én bennem szunnyadó anyai ösztönömből!
Kedves Judit!
Nekem hatéves a lányom, de nehezen tudom meggátolni, hogy ne kerüljön a fogyasztói társadalom csapdájába. Az oviban látja, hogy a többi gyereknek mi mindene van, és ő is szeretné azokat. Nagy bölcsesség kell, hogy tudjuk, hol a határ. Abban pedig, hogy olyan sokan merik magukat melegnel vallani, feltétlenül szerepe van a média biztatásának is.
Szeretettel: Rozália
Szia Lenabuci!
A gyereknevelés a legnehezebb foglalkozás a világon. A legtöbb szülő próbál támpontokat keresni hozzá, de nehéz dolga van, mint Dr. Spock példájából is kiderül.
Köszönöm, hogy olvastál:
Judit
Szia Rozália!
Amennyire az írásaidból megismertelek, biztosan tudom, hogy benned megvan a határok meghúzásához szükséges bölcsesség. Mint abban is amit a média szerepéről irsz.
Judit
Szia!
Több helyen is éreztem olvasás közben, hogy mennél a dolog mélyebb részébe is, ám mégis megtorpansz egy bizonyos pontnál. Olvastam volna még, mert nagyon jó gondolatokat írtál. Az összefüggések, amiket megmutattál, egészen újszerű megvilágításba helyezik ezt a jelenséget.
Üdv.
Bár jól körüljártam a témát, úgy látszik mégsem sikerült alaposan kifejtenem. Egy olyan meleggé tevő tényezőről írtam, amiről nem esik szó. A szexualitással túlfűtött társadalmunkban, amikor a korai nemi érés folytán feltámadnak a nemi vágyak, az elkényeztetett kamasz csodálkozik, hogy ennek a szükségletének a kielégítését nem hozzák tálcán elé. Körülnéz a témában a porno lapokban, a neten, a szex csatornákon, és azt látja, hogy a saját nemével folytatott szex is járható út. Mivel éppen akkor tör rá, a szexuális éhség, amikor a saját nemével van véd és dac szövetségben és nem túl fogékony az ellenkező neműek vonzására, könnyebb neki erre felé nyitni. A társadalom erkölcsvesztése miatt senki sem gátolja őt ebben. Az első szexuális vonzalom pedig nagyon hosszú időn át elkísérheti, akkor is, ha "téves kapcsolás" volt. Pld. a híres teniszező S.G. leszbi sztorijai voltak a bulvárcsemegék. Most férje van és két gyereke.
Kedves Judit!
Nagyon elgondolkodtató az írásod. A pubertás, a kora ifjúság nekünk is, – gondolom sokunknak-, úgymond szexuális nyomorban múlt el. A veszélyét a kisiklásnak, soha nem éreztem, ezért egy kicsit megleptél engem. De belegondolva pl. a börtönökben kialakult
„kapcsolatokra”, már nem kételkedem annyira az igazadban.
Gratulálok a jegyzetedhez. Wolf.
Kedves Judit! Érdekesen, egyéni látásmóddal közelíted meg a témát, sok más problémát is felvetve közben. Én még azt is hozzátenném, hogy a "melegség", vagy a melegek viselkedésének majmolása mostanában divattá vált a kamaszok között. Ezt talán idővel "kinőhetik".
A cikket köszönöm, ebben a műfajban már rég olvastam ilyen elgondolkodtatót!
Üdv: Gunoda
Hát ez egy érdekes megvilágítása a melegségnek. Nagyon szépen felépítetted a logikai menetét annak, amit a végén mondani akartál.
A gyermekkori várakozás képtelenségtől a kamaszkorig. Igen, van benne logika. Érdekes ötlet, és a cikked is tetszik 🙂
Kedves Judit! Nagyon tetszik az írásod. Mély összefüggésekre világítasz rá, közérthetően megfogalmazva. Úgy gondolom, egy mai fiatalt sokkal inkább elgondolkodtat egy ilyen jellegű írás, mint egy pironkodó osztályfőnök zavart néhány mondata a témáról vagy egy úgynevezett tudós szakember magasröptű, órákig tartó előadása. Ami még nagyon tetszik, hogy az "arany középúton" tudtál maradni, tehát sem pro sem kontra nem akarod meggyőzni az olvasót a témával kapcsolatban. Köszönöm neked ezt a szép, elgondolkodtató, értékes művet:) Aliz
Szia Wolf!
Sokáig töprengtem, hogy feltegyem-e ezt a jegyzetemet, mert eléggé kényes a téma.
Mert milyen klisé van az erről szóló filmekben? A szülők megtudják, hogy kamasz gyermekük a saját neméhez vonzódik. Apuka tör – zúz és kitagadja, anyuka sír /sokat/, kicsit vádaskodnak egymással, hogy "kitől örökölte a gyerek". Aztán idővel azt mondják, hogy "mégis a mi gyerekünk" és szomorúan belenyugszanak. Talán jó lenne ettől a klisétől elszakadni, és elbeszélgetni a gyerekkel jó mélyen és komolyan erről a meleggé tevő tényezőről. Elmondani, hogy mi megértjük, hogy most erre felé sodródott, de milyen életút vár rá, ha ennél marad. Majd gondolkodjon el ezen magában és adjon magának lehetőséget, hogy kiderüljön, hogy tényleg ezt akarja-e? Köszönöm,hogy nálam jártál.
Köszönöm, hogy nálam jártál
Szia Gunoda!
Találóan megfogalmaztad. A kamaszok olyan "majmolósak". Majmolják a kedvenc zenekarukat, a kedvenc előadóikat, majmolják a sport sztárjait, a filmek sztárjait, majmolják egymást, mert még nincs kialakult egyéniségük. Miért éppen ezt ne majmolják?
Köszönöm a találó hozzászólásodat.
Judit
Szia nincsennevem!
Köszönöm a hozzászólásodat és a dicséretedet.
Ha elgondolkodtató amit írtam, megérte feltenni.
Judit
Szia Aliz!
Őszintén örülök, hogy az a véleményed, hogy sikerült eltalálnom az arany középutat. A legtöbben azért nem beszélnek a melegségről, mert nem szeretnének megbántani senkit.
Nekem sem volt a célom, hogy akár megbélyegezzem, akár propagáljam a jelenséget.
Elküldtem egy napilapnak a cikkem, hátha közérdeklődésre tarthat számot, de felhívott a szerkesztő, hogy ne haragudjak, de ők nem vállalják fel a közlését. Túl "forró" a téma…
Így aztán nem hiszem, hogy túl sok fiatalhoz eljutna.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Judit
Saját véleményem szerint a melegek – (ferde hajlamú) beteg emberek, akiket ezért semmi esetre sem szabad üldözni, haragudni rájuk. Más az, ha kivonulnak, s időnként úgy mutogatják magukat, hogy az emberek megbotránkoznak, s ha a "szerelmüket" kiviszik az utcára, az bizony ocsmány dolog, éppen úgy, mint amikor azt az egészséges emberek teszik.
Másik, a fiatalok szexuális élete. Lehetne erről mesélni, akár könyvket írni, mégsem helyes, hogy legtöbben túl korán kezdik, hiába éheznek rá, saját életüket rontják el gyakran, ha nem eléggé óvatosak és nem körültekintők. Mindent a maga idejében, nekem ez a véleményem.
Érdekes az írásod, jó, erről a témáról is beszélni kell.
szeretettel: Kata
Szia Kata!
Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet.
Judit
"A tanulmányokat tudós emberek fogalmazzák. Tudományos címkéket ragasztva a jelenségre.
A címkék színesek – attól függően, hogy milyen tudós ember írta …" – érzed, milyen slampos az ismétlődő szóhasználat? Ráadásul egy mondatból csináltál kettőt.
"meleg fesztiválon" … "meleg" – nem szükséges macskakörmöznöd a már nyelvünkbe épült és elfogadott kifejezéseket.
Elkezdted az írásodban a tárgyalást, ám nem fedezhető fel a bevezető közötti elgondolkodtató rákészítés. Rosszul használod és építed fel a mondatokat. Kérlek, tedd úgy, hogy az olvasó szemével, ha kell, többször is áttekinted az írásod, vajon a gondolataid érthető formában jutnak-e a befogadó elé.
(folyt.) …Mivel egy cikk, publikáció rovatban megjelent írásról van szó, elsősorban a stilisztikai elemek meglétére és célszerű alkalmazására helyeződik a kritikai szemlélődő pillantása.
Bevallom, a Te cikked hiába teljesedik ki tartalmilag, ha szerkezeti problémáival gáncsot vet az olvasó elé.
Kívánok Neked sok sikert a továbbiakban és kérlek, ne higgy gonosznak az észrevételeim miatt.
Szia fabatka!
Mindenki úgy tud írni, ahogy képes rá. Lehetséges, hogy a tartalom kényessége miatti túlzott felvezetés nem tett jót a cikknek stilisztikailag. A téma óvatos körüljárása, hogy ne hasson semmiképpen itélkezésnek egy új szempont felvetése, annyira lefoglalt, hogy az átolvasások során a szerkezeti problémák nekem nem tüntek fel. Lehetséges, hogy ha más forró témáról írnék pld. "A cigányokról másképp.." a kritikai szemlélődésedre újra szükség lenne! 🙂
Megyek hozzád korrepetálásra! :))
Szia, Juditkám! Elolvastam a cikkedet, és el kell mondjam, a melegségnek erre az okára még sose gondoltam…
Nagyon érdekes volt.
Nem értek egyet a cikk felépítésével kapcsolatos megjegyzéssel!
Kedves Irén!
Olyan régen írtam ezt a jegyzetet, hogy már újra el kellett olvasnom, hogy mit is írtam pontosan. 🙂
Az én véleményem szerint, a melegség nem fekete-fehér kérdés, a szexualitás inkább felfogható egyfajta dimenziónak, amelynek két végpontján helyezkednek el a kizárólag heteroszexuálisok és homoszexuálisok. A végpontok között pedig azok vannak, akik elsősorban ellenkező vagy azonos neműekhez vonzódnak, de adott esetben képesek valamiféle vonzalmat érezni az előnyben részesítetthez képest másik nem iránt is.
Judit